Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Első előadás. Az idegek sértéseire következő táplálati zavarok
2 Elölegés megjegyzézek. pályán fényes nyomokat hagytak már. Jelenlétük erőt ad nekem s én boldog vagyok, hogy hálámról biztosíthatom őket. A szokottnál nagyobb hallgatószám meggyőző bizonyítéknak látszik nekem ma, hogy nem csalatkoztam, midőn öt év előtt azt gondoltam, hogy az emberi nyavalyák e nagy emporiuma, hol ma összegyűltünk, egykor a kórodai és elméleti oktatás valóban hasznos székhelyévé válhat. *) Az észlelés tere, uraim, mely tárva van előttünk, kétségtelenül nem fogadja magába az egész kórtant. De, már mint ilyen is, nem elég nagy-e az? Egyrészt az aggkor bántalmait tárja fel előttünk, melyek megérdemlik, hogy kissé időzzünk nálok. Másrészt az idült bántalmak közöl, az ideg- és mozgásrendszerbetegségeit, melyek oly közönségesek, következéskép az orvosra oly annyira érdekesek, nagy számban s főkép kutatásra kedvező föltételek közt szolgáltatja kezünkhöz; oly betegségeket, melyek kórtana csak húsz év óta kezd kibontakozni azon mély homályból, melybe ez ideig temetve volt. Részemről, uraim, soha sem kételkedtem, hogy a Salpétriére kórház sok idült és az aggok bántalmaira nézve, páratlan tanhelylyé növendi ki magát. Az eszme valósítására elég volt némi módositásoÖ o kát tenni az intézet belső elrendezésében. S én most örömmel tudathatom önökkel, hogy az események kilátásainkra felettébb kedvezők. így egy határozat folytán, melyet nem is sürgettünk, 150 ágyból álló osztály áll rendelkezésünkre, hol alkalmunk leend a nehézkor és súlyos méhszenv valamennyi alakját észlelni. — Ez nem mind. Az »Assistence publique« igazgatója azon tervet pendítette meg, hogy fokép idült bajban szenvedőknek tanácsadó órákat szabjunk s termet nyissunk, hova egy időre bizonyos számot kezelés végett elhelyezzünk. Ha majd a tanulmány mindezen elemei a tudományos kutatás ót kórodai oktatás szempontjából lesznek összecsoportosítva és rendszeresítve, nem habozom kimondani, oly intézetünk leend Párisban, melynek maga nemében, versenytársa nem fog akadhatni.1 2) Remélem, lehetek még oly boldog, hogy a tervet minden ízében valósítva látan- dom. De ha a körülméhyek, melyekről előre senki sem szólhat, másfelé hívnának, édes megelégedést nyújtana még az is, ha látnám, hogy utódaim dicsőségesen fejezik be az épületet, melynek én csak első alapköveit rakhattam le. 1) Ezen előadás 1870. májusban volt tartva. *) Fájdalom, e terv még nem valósult (1874. szept.).
