Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész

Erre következő vérszegénység. 109 rövid időközökben ismételjük, bogy a vérszegénységi állapotot bizo­nyos ideig túlnyomóvá teszszük. ISIem hiszem azonban, hogy ezen eljárás által valaha oda jutottak volna, miként kísérletileg valamely táplálati bántalmat idéztek elő legyen. Weber O., ki elmés készü­léke segélyével, mint mondja, egy héten át a nyaki vagy együttérző idegmondhatni állandó izgatását érte el,mely ahőmérsékC.2°sülyedése által jeleztetett, az arcz felelkező oldalán a táplálati zavar legkisebb nyomát sem látta fellépni.1) Az emberkórtanra vonatkozó tények ugyanezen értelemben tanúskodnak. Igv például méhszenveseknél edényzsábák eseteiben nem ritkán találkozunk igen kifejezett és igen tartós részletes vérszegénységgel; azonban, hasonló esetben táplálati zavarok soha sem mutatkoznak.* 2) Mi az önkényt fejlődött üszők eseteit illeti, melyek edénygörcshöz csatlakoztak, ezek, ha észieleteim után Ítélek, nem birnának oly jelentőséggel, mint.a minőt tulajdoní­tottak nekik, mert minden ily nemű esetben, melylyel találkoztam, az edények űrét az üteres falak elváltozása által szűkülve vagy értömesz által eldugaszolva találtam.3) Mindezen előzményekből látják önök, hogy nincsen a szorosan vett edénymozgató idegek bántalmai közt egy is, akár hüdött, akár izgatottsági legyen az, melyre vonatkoztatni kellene azon táplálati zavarok megjelenését, minők az idegrendszer bántalmai következté­ben föllépnek. Az élettani kisérletezés ezen utóbbi években, központhagyó idegszálak létét ismertette meg, melyeknek izgatása azon hatással bir, hogy az edények tágulását és következéskép azon tájaknak vérbősé­gét idézi elő, melyben ezen idegek eloszlanak. Mig a közönséges edénymozgató idegek izgatása vérszegénységet idéz elő, addig az edénytágító idegeké többé-kevésbé élénk vérbőséget okoz. Ez időszerint a dobhur tekintendő ezen tágító idegek alapszab­ványának. Azonban hasonló sajátságokkal ellátott idegek léteznek az x) 0. Weber. — Centrálblatt. 1864. 10. sz. 147. 1. * 2) Liégois. — Société de Biologie. 1859. 274. 1. — Charcot. Mouvement medical. 25. és 26. szám, uj évfolyam. 1872. 3) Lásd Benni iratát. — Becherches sur quelques points de la gangrene spontanee. Paris. 1867. V., XI., XVII. észlelet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom