Pathi Nagy, Casparus: Confidentia in medicinam. Dissertatio inauguralis medica (Budae, 1838)

Már ős időtől fogva azon kegyetlen csapás érte az orvasi tudományt, hogy őt’ mindég fényesebb, ’s ragyogóbb köntösbe látták Öltözve lenni, mintsem valóban lehetett; mert mind e’ mai napig úgy tekintették azt, mint valamely felsőbb hatalom jóltévő sugallását, és az orvost, mint valami bűbájost csu- dálták , ’s majd csak nem imádták. Gyéren, ’s csak egyes föld gyermekinek jelent meg az orvositudomány a’ maga voloságos mivoltába; mert az emberiség nagyobb része bűbájos köntösbe látta azt a* bobonoság- tol kisértetve; a’ meg igézett Lajcus nem bátorkodott az orvosi tudományba tekinteni, hanem róla gondolkodni sem akarván, azt csalárd haszonkeresőknek engedé zsákmányul. — A’ pogányság papjai egyszer’mind orvosok is voltak, Istenek, Varázslók, Ördöngösök, Hitegetők, Jóslók Ó3 Sybillák gyakor- lották és űzték az orvositudományt a’ leg régibb időkben, a’ betegek bizonyos templomokba vitettek; mert a’ betegség isteni látogatás , ’s büntetés volt; a’ gyógyítás , jele a’ megbántott Istenség megengesztelhetö- ségénck; maga a’ meggyógyulás pedig ugyan azon Istenség megengesztelésének. Mi több, az őskornak leg hiresebb orvosai is csak úgy nyerhették-meg a’ nép bizodalmát, és csak úgy gyógyíthattak jo következéssel, ha tudományjokat isteninek, gyógyszereiket pedig különösnek ’s természet elleninek vallották. — Ha bár egyes emberek úgymint Hyppokrates, Demokritus, Plato, Galenus, ’s a’ t. valamennyi £ényt löveltek is a’ babona, ’s homály tellyes világ-