Hempel Adolf Fridrik: Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai 2. (Pest, 1828)
Ötödik Osztály. A melűregről, és a benne lévő életmívekről - Harmadik Szakasz. A lehelés életmíveiről
29 A test tökélletes kifejlődése után a gőggel semmi változás nem történik , azt kivévén , hogy az élemedő időben a porozok csonttá válnak , még pedig oly bizonyosan , hogy olykor valódi velősejtek készítetnek bennök; a gőgfedű azonban, melynek alkotása inkább rostos, ezen változástól ment. 205. §. A paizsmirzgy. (Glandula thyreoidea) Ezen mirigy a nyak melső részén fekszik, a középső darabja a gyürőporez , és a gőgsíp fölső gyürőin nyugszik,' és két oldalról a paizsporcz lapjai fölött emelkedik föl. Melöl a ünelszakizom, a melpaizsizom, és lapcsontszakizom által fedeztetik, és minden részekkel sejtszövet által kötetik öszve ; nagysága igen kü- lömböző, a kifejlődött asszonyi testben közönségesen nagyobb, mintsem a férjfiúnál; az egész testhöz képpest azonban a nem született gyermeknél legnagyobb; színe többé, vagy kevésbé homályos vörös, melső lapja domború , a hátsó pedig vájott. Tulajdonképpen két felekre , vagy is szarvakra (Cornua) osztatik , melyek a középén kocczannak öszve, és itt keskenyebbek, ezen középső résztől egy kerekded nyújtvány , a középső szarv (Cornu medium) hág fölfelé, mely a paizsporcz alsó széléhöz feszül. Ezen életmív számos edényekkel át meg átszőtt puha sejtszövetből áll, melynek állományában bizonyos világos sárgás nedv nagyobb , vagy kissebb mennyiségben találtatik. Kiürítő csővet benne még nem fedezhettek föl, honnan munkálódá- sa mind eddig kétes. Némelykor a szakcsont alapjától egy izom, a paizsmirzgy bokratlan izma (Azygos glandulae thyreoideae) ereszkedik le ezen mirígyhöz , és abban végződik. Ezen mirigy mindkét oldalon a fölső, és alsó paizsütereket nyeri, vérerei pedig, melyek a mirigy fölületén egy nagy hallót képeinek , több törzsökökbe mennek vissza, és részint oldalt a belső torkolatérben; részint lefelé a lehágó paizsvérercn áléletm íveiről.
