Hempel Adolf Fridrik: Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai 1. (Pest, 1828)
VI előadásában a dísztelen tarkaságot csinos egyszerűséggel, a zavaros homályt derített tisztasággal iparkodott fölcserélni. De mind ezen igyekezeteket nem tekintvén,^ a Fordító mégis gyakorta meghaladhatatlan akadályokkal küzdött, olykor úgy tetszett neki, mintha későbbi tettei az előbbiekkel nem elégképp illenének öszve; a minek ugyan okát nem is éppen nehez volt fölfedezni; mert ha fogatinkat egy részről egy fő elvből nem következtethetjük, és más részről, ha amazok ennek megállását nem bizonyítják, akor amazok közt az ősz- vehangzás bizonnyal hibázni fog. így vagyon a dolog az orvosi tudománuyai is 5 a ki tökélletes magyar orvos akar lenni, annak mindenek előtt az orvosi tudomány alyazatját (Substratum) vagyis az embert magyarul kell ösmérni. A Fordítót ezen egyetlen egy ok indíthatta arra, hogy a folebbemlített munkát, mely a maga nemében valóban egyetlen egy, magyarra fordítván, és közre bocsátván a magyar Közönséget az emberrel magyarul ösmértesse meg. A Fordító ugyan nem a Boncztudomány Oktatója, mert ha az volna, akor bizonnyal eredeti munkát adna ki; azonban ő az Élet- tudományt meg más orvosi tudomány részeit is tanítván, melyeknek a Boncztudományt. szükségképp eleikbe keli bocsátni, iparkodott mégis, hogy azon gúnyotokat, kik a fordításokat a szőnyegek fonák színeivel hasonlítják öszve, megczáfolja, és még inkább törekedett, hogy a munka főképp német szamatjától ne igen szagoskod- jon, vagyis ha a leány tökélletesen annya ábrazatját hordozza is, legalább köntöse légyen külómböző és eredeti, Mely igyekezetének czélját haelerle a Fordító,
