Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Hetedik fejezet - dr. Bród Miksa orvos: Szépségápolás
HETEDIK FEJEZET. Szépségápolás. A haj. A haj az ember egyik legszebb ékessége és ámbár ez köztudomású, mégis igen gyakran úgy vagyunk vele, mint az egészségünkkel, hogy csak akkor kezdjük megbecsülni, mikor már fogytán van, holott ha többet törődnénk vele, bizonyára késő öregségig megtarthatnók fejünknek ezt a szép diszét. A jól ápolt és gondozott hajnak már a legrégibb időben is igen nagy becse volt. Hiszen ismeretes, hogy a régi zsidók a kopaszságot olyan szégyennek és súlyos büntetésnek tartották, hogy még Ézsaiás próféta is igy emlékezik meg róla: „És szól az Ur: Mivel Sión leányai felfuvalkodottak ... Megkopasztja az Ur Sión leányainak fejtetőjét... És lesz a felfodrozott haj helyén kopaszság.“ (Ézsaiás könyve: harmadik rész 17., 18. és 25. fejezet). Sámson és Delila históriája is azt bizonyitja, hogy a zsidók a hosszú hajnak nagy értéket tulajdonitottak és felfogásuk szerint az a testi erőnek egyik legfőbb forrása. Hogy az ókori germánok a legnagyobb gyalázatnak tartották, ha a nőnek a haját levágták, az kitűnik Publius Cornelius Tacitus Germániáról Írott hires munkájából is (De origine, situ, moribus ac populis Germaniae liber), amelyben szószerint ez áll: A házasságtörések e roppant nagyszámú népnél a lehető legritkábbak; büntetésük rögtöni és a férjnek van átengedve: „haját levágva, meztelenül, rokonai jelenlétében űzi ki a férj a házból a vétkest és végigkorbácsolja az egész falun.“ A görög és római költők éppen úgy magasztalják a női haj szépségét, mint akár a modern kor irói. És hogy Rómában milyen nagy becse volt kivált a szép szőke hajnak, azt legjobban abból láthatjuk, hogy mikor Julius Caesar Galliát elfoglalta, az elfogott szőke gall leányoknak levágatta a haját és eladatta Rómában. A nagy hadvezér az igy szerzett pénzzel fizette ki töméntelen adósságainak egy részét, pedig tudta, hogy a galloknak ez a megszégyenítés nagyon fáj, mivel ők a levágott hajat a rabszolgaság jelének tartották. Mikor aztán férfikora delén Julius Caesar maga is megkopaszodott, ezt a fogyatékosságát minden lehető módon el akarta titkolni és valóban boldog volt, mikor a szenátus felhatalmazása alapján állandóan babérkoszorút hordhatott. Újabb időben sokat vitatkoznak azon, hogy melyik szebb, a hosszú haj vagy pedig a rövidre vágott. E tekintetben minden vita meddő, mert hiszen ez Ízlés és divat dolga. Azelőtt minden női szépséget fogyatékosnak tartottak, ha a fejet nem ékesítette hosszú, fényes és hullámos fürtöknek
