Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
V. Vegyes ételekkel való táplálás
86 módját is, mert eltartás közben is juthatnak a tejbe betegségeknek csirái. Ilyen tilalomnak persze sokan ellenszegülnek, néha még gúnyolódnak is fölötte, mondván : «hiszen az orvosok csak nem régiben még ajánlották a fris tejet mellbetegek számára, esetleg savókúrát is rendeltek nekik, miért vált tehát ily gyorsan ártalmassá a nyers tej ?» Külömbséget kell tenni ártalmas és veszedelmes között. A kik már mellbetegek voltak, azoknak aligha ártott az említett tej- és savókúra, sőt talán sokszor használt is, de a kikről nem volt bizonyos, hogy gümőkórosak voltak, azoknak nem kellett volna rendelni, mert ezzel egy köny- nyen kikerülhető veszélynek tétettek ki. Nem ritkán halljuk némely elhízott gazdától, a ki büszke virúló családjára: «Nézzen meg engem, én sok, nagyon sok nyers tejet ittam; nézze meg gyermekeimet, milyen jól néznek ki, mindannyiuk nyáron naponként nyers tejet iszik s egyikük sem volt még beteg !» Mert vannak gümőkóros tehenek, melyeknek betegsége tejükkel az emberre átszármazhatik, vájjon ebből az következik-e, hogy minden embernek mellbeteggé kell lennie, a ki nyers tejet iszik? Vagy tálán a gümőkór oly ritka betegség-e, hogy minden egyes esetben más okát lehetne találni és e sorozattal szembe állítani azokat az eseteket, melyek a nyers tejjel való megbetegedés mellett szólanak ? Ha a nyers tejet száműzzük, akkor ezt méginkabb tegyük a kereskedelemben előforduló nyers tejjel. Lehet, hogy az egészséges állatoktól való, de utólag lett megfertőzve vagy rossz víz hozzáöntése által, a mi gyakrabban fordul elő, sőt tisztátalanság által is. Egyszer egy tej, mely oly szobában tartatott, hol egy typhus-beteg gyermek feküdt, 14 ember közül, kik azt nyersen itták, 11-et fertőzött meg typhusszal. Ez magyarázza meg, hogy a tejjel vörhenyt (skarlát), sőt állítólag difteritiszt és tüdőgyuladast is átoltottak. Szóljunk most az erjedt italokról.