Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
V. Vegyes ételekkel való táplálás
84 beleteszik a hiányzó alkatrészeket. Ezt még nem lehet csalásnak mondani. Párisban 1891-ben felfödözött nagy csalások nem igen biztatnak a mesterséges ásványvizek használatára. Különösen meg kell említeni a kutakat, melyek temető közelében vannak. Újabb időben sokat írtak a vizüktől való félelem ellen, de jobb, ha ez mégis megmarad. Lehet, hogy vizük kitűnő, de ép úgy az is lehet, hogy az rendkívül veszedelmes. Ez utóbbi kettőtől függ: Először, hogy a temető talajvize a kúttal összeköttetésbe léphet és másodszor, hogy oly hullák kerülnek a temetőbe, kik ragályozásra alkalmat nyújthatnak. Mivel az utóbbit nem lehet kizárni s az előbbinek be nem következésére nézve nincs semmi biztosítékunk, tehát igaza van a közönségnek, ha a temető közelében lévő kútaktól ezentúl is irtózik. Ipari szempontból a vizeket keményekre és puhákra osztályozzuk. Legpuhábbak azok, melyekben semmi ásványi alkatrész nincs ; legkeményebbek pedig, melyek sok meszet, agyagföldet vagy magneziasókat tartalmaznak; egészségi szempontból a vizeket olyanokra kell fölosztanunk, melyek a székelést előmozdítják, ilyenek a vizek, melyekben sok kénsavas só — és olyanokra, melyeknek inkább ellenkező hatásuk van, ezek azok, melyekben kevés vagy épen semmi kénsavas só nincs, de sok szénsavas mész. Ha ez utóbbiakat főzzük, akkor szénsavas mész kiválása folytán megzavarodnak, a mi néha csupán a levegőn való állás folytán is bekövetkezik. Ez a szénsav el- illanásától függ, mi által az oldékony kettedszénsavas mész oldhatatlan egyszerűen szénsavas mésszé változik át. Különben az ilyen vizet nem mondhatjuk ártalmasnak. Sokféle bajnak okát keresték a mésztartalomban, de a tapasztalat mindezeket nem bizonyította. Sőt néha gyógyító erejük is van. Nem ritka az eset, hogy gyermekek és ifjú emberek gyakori és híg székelés következtében rosszul fejlődnek, a mi megváltozik, ha más helyre jutnak,
