Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

V. Vegyes ételekkel való táplálás

7i

A rizs magvának sajátszerű összetétele miatt nem okoz zavart még ha kompakt alakban is jut az asztalra, csak addig kell főzni a magvakat, míg szétmállani kezdenek és nem szabad vajban vagy zsírban keményre sütni. Mint már említettük, fehérnyében való szegénysége nem baj, ha ez utóbbi más alakban jut a testbe. Ugyanezt mondhatjuk a szágó külömböző fajairól (palma-szágó. tapioka stb.), melyeket keményítőlisztben való gazdagságuk miatt itt kell megemlítenünk.

Mivelhogy gabnaneműeknek levesben való megfőzé- séről beszéltünk, figyelmeztetnem kell az északi és déli németek táplálkozásában lévő lényeges külömbségre.

Észak-német családok délben nem szoktak általában levest enni, mint a hasonló vagyonú déli németek. Az északi németek valamely gabnaneműt (dara, árpagyöngy> rizs) vagy valamely szágót megszoktak főzni tejben vagy akár csak vízben, s ehhez vajat, sót és cukrot vagy vala- mely gyümölcslét adnak ízjavítóul. Ez édes levestől a mi katonáink nagyon undorodtak, mikor Schleswig-Holsteinban voltak.

Ez után sült vagy kivételképen, főleg a vidéken, füstölt hús következik főzelékkel, vagy valamely gabonane- műekből készült szilárdabb étellel.

Melyik szokás célszerűbb ? Itt is, ott is az emberek felnőnek és erősekké lesznek; azt átlagos életkorban, a gyermekek halandóságában, a betegségek természetében semmit sem találunk, a mit az említett különbséggel lehetne megokolni. Tehát a tapasztalat cserben hagy. A ktilömbség elméleti sznmpontból is kicsiny A húsleves elmaradása nem jön tekintetbe, mert annak lényeges alkatrészei a sült húsban megvannak, másrészt Délnémetországban a gabonaneműeket, melyek az édes levesnek fő alkotó részei, a húslevesbe befőzik, bár más alakban. Azonban az észak-német szokások ifjabb gyermekekre nézve tálán előnyösebbek, mert a gabnaneműek finomabban vannak szétosztva s ők az édes levest ízletesen elkészítve