Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

V. Vegyes ételekkel való táplálás

mely a húsrészecskéket beburkolja, az u. n. kötőszövet. Ez főzés áltál hatarozottan könnyebben megemészthetővé válik, sőt hosszas főzés áltál többé-kevésbé tökéletesen feloldódik s kocsonyává változik át. Ez áltál húsrészecskéi könnyebben mállnak szét, a mit a kötőszövet további föloldasa a gyomorban nagyban elősegít úgy, hogy az emésztő folyadékok könnyebben férnek hozzájuk, mint a nyers hús részecskéihez. Hogy az emésztésre nézve a főzésnek melyik hatasa fejlődik ki jobban, a késleltető-e vagy a gyorsító, az a húsnak természete, különösen kötőszövetben való gazdagsága szerint különböző. Hogy főzés vagy sütés áltál a húsnak tápláló értéke némileg csökken, az lehetséges, sőt nem is valószínűtlen, de nem ismerek erre vonatkozó újabb időből való pontos kísérleteket, a régiebbekből pedig semmi biztosat nem lehet következtetni, és manapsag alig lesz valakinek kedve ilyeneket emberrel végezni, pedig csak ezek volnának mérvadók.

A remélt, de nem biztos előnyökkel szemben áll a veszedelem, hogy nyers hússal bélférgeket és más élősdi állatokat vagy ragadós anyagokat viszünk be a testbe. Hogy ez mar megtörtént és nem csak disznóhússal, hanem másnemű hússal is, az tény. Másrészt tudjuk, hogy ez ellen legjobb óvszer a főzés és sütés, ha a húst teljesen áthatja, még pedig nem csak bélférgek, hanem betegségeknek olyan csirái ellen is, melyek az emberre átoltva benne meg- fogamzanak. Csak ezzel magyarázható meg az, hogy elhullott, vagyis betegségekben meghalt állatok húsát gyakran eszik minden kár nélkül.

Többször hallottam, hogy a vandorciganyok Magyar- orszagban alkalom adtan kiássák a hullott állatot, melynek húsát baj nélkül megeszik.

Rosenthal J. egészségügyi fölolvasásaiban elbeszeli, hogy Skótországban a juhaszok és tulajdonosok olyba egyeznek meg, hogy az előbbiek megkapjak az összes elhullott állatok húsát, a mit természetesen nem esznek meg nyersen.