Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

IV. Mesterséges táplálás a csecsemőkorban

40

hozzáadása, ha azt a gyermek szereti, nem árt, mert a konyhasó még az említettnél nagyobb mennyiségben sem okoz hasmenést.

Tápláláskor szoktassuk a gyermeket mielőbb nyílt edényhez, szájcsészéhez, hajócskához vagy kanálhoz, mert ezeket legkönnyebb tisztán tartani; de óvakodjunk attól, hogy a táplálékot a szájába öntsük s így őt a nyelésre kényszerítsük.

Míg a gyermek nem eléggé ügyes arra, hogy nyílt edényből táplálkozzék, addig szopó-üveg szükséges, melynek csont-szopókája legyen, mivel ezt bármikor ki lehet főzni. Kaucsukból való rugalmas szopóüveg nem célszerű, mert nehezen tisztogatható. A nem rugalmas anyagból való szopó-üvegnek nem szabad légmentesen elzárva lennie, mert különben a gyermek nem bírja belőle a tejet kiszopni. Ha a viszonyok olyanok, hogy az anya szoptatás közben nem maradhat folyton gyermeke mellett, akkor oly szopóüveg szükséges, melynek palackja és szopókája között gumi-cső van. Ezt a szopókával együtt gyakran ki kell cserélni és minden esetre kifőzni, valamint a palack dugóját is. Ily cső lehetőleg sötétbarna színű legyen, olyan mint a természetben előforduló gumi, kerüljük a vöröset vagy szürkét, melyek más célra előnyösebbek. Némely gumicső forralás következtében megromlik. Ezeket erős borszesszel mossuk ki és utána, forralt és forrás után elzártan tartott vízzel. A cső belsejének kitisztogatására kis üvegtölcsért használjunk, melyet gumi-csőbe illesztünk s melybe a folyadékot öntjük.

A szopó-üveget, mely lapos legyen, a gyermek takarója alá dugjuk, nehogy tartalma kihűljön.

Ez után szóljunk a gyermek első évének második feléről, a mikor az úgynevezett mellék- vagy kisegítő-táplálást megkezdjük. A hetedik hónapban ez még általában nem szükséges, sőt nem is kívánatos. Ha a gyermek a tehéntejet jól megbírja, e mellett gyarapodik és súlyában öreg- bedik, akkor neki i1/2 liternyi tiszta tej elegendő mellék-