Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
IV. Mesterséges táplálás a csecsemőkorban
39 az első 6—7 hónapban hiányt szenved, hogy tehat neki valami szilárdabbat kell adni. E balhiedelem okozta a péppel való táplálást, minek milliónyi gyermek esett áldozatul. Vájjon a tejkeverékhez adjunk-e valamely aljat (alkali) vagy sót ? Hogy aljat adjunk-e hozza, az a tej és a víz minőségétől függ. Ha a tejkeverékbe hosszabb ideig bemartott kék lakmusz-papiros még megvörösödik, akkor célszerű egy liter folyadékhoz fél gramm ketted szénsavas nátront (soda bicarbonica) adni; de ha e papiros kék marad, akkor ne tegyünk hozza. Routh dr. (On infant feeding) és mas angol irók szerint Angolországban gyakran adnak a gyermektejhez mészvizet, valószínűleg azért, hogy a mész a csontosodási előmozdítsa. Ez a hatasa azonban nagyon kétséges, e tekintetben sötétben tapogatódzunk, sőt ép oly hiba volna a csontosodási túlságosan siettetni, mint ha az szokatlanul lassan történik. Vannak ugyan olyan vidékek is, melyek mészben rendkívül szegények úgy, hogy ott csak mezítelen héjatlan csigák vannak, ily helyütt tálán célszerű a meszes víz. Azonban esztelenség azt oly vidéken adni, hol a víz forraláskor megzavarodik, vagy belőle nyílt edényben való állas után apró, szabad szemmel alig latható kristályok valnak ki, vagy ha kezdetben tiszta is, később az üvegen fehér réteg rakódik le, mely ecetben könnyen fölolvad. Az ilyen vízben mindenkor sok a mész s ezt mésztej hozzáadásával puhábbá tenni, mint az ipari célokra néha történik, nem célszerő. A só hozzaadasára nézve a tapasztalat még igen csekély. Csak annyit tudunk, hogy később, a gyermek elválasztásakor, a húslevest egy kissé meg kell sózni. Ha a tejhez adott vízben semmi só sem volna, akkor elméletileg célszerű lenne 1 liter vízre 6 gramm konyhasót adni, mert az ilyen oldat az emberi test szöveteire enyhébben hat mint a tiszta víz; azonban minden ivóvízben van több-kevesebb só s a tehéntej is több sót tartalmaz, mint az anyatej; azonban egy kevés konyhasó
