Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
A fürdőtan általános része
10 javulását elősegíti, úgyszintén az ideg-izgatottságra megnyugtatókig hat. Mig a test hőmérséke emelkedik, a test súlyban fogy. Míg a hideg fürdő élénkít felfrisit, a meleg elbágyaszt, álmossá tesz. Látjuk tehát, hogy a meleg az anyagcserére nagy befolyást képes gyakorolni, leginkább az anyagcsere gyorsítása jön a meleg által létre. A víz harmadik halmaz-állapotában mint gőz a fürdészetben nagy szerepet játszik. A gőzfürdőket mind diaeteticus, mind therapeuticus okokból gyakran használjuk. A gőzfürdők hatása lényegileg ugyanaz, mint a meleg fürdőké, csak fokozottabb mértékben. Itt még a fej sincs kivéve és igy a ki- és belégzés is a meleg vízgőzben történik, tehát még a tüdők által történő kilégzés által sem lehetséges a nagy meleg ellensúlyozása. Az érlökés még erősebb és gyakoribb. A legszembeötlőbb jelenség azonban a nagyfokú izzadás. A gőzfürdőben a levegő természetesen vízgőzökkel telítve lévén, a bőrön az elpárolgás lehetetlen lesz és igy az összes veríték-mirigyek fokozott működésének terménye mint cseppfolyó izzadtság lepi el a testet. A légzés a gőzfürdőben kellemetlen, s önkénytelenül mélyebben de ritkábban lélegzőnk. A test súlyában gőzfürdők által legtöbbet vészit. Gőzfürdők által erős vérbőséget a bőrben, úgyszintén nagy veríték-képződést vagyunk képesek előidézni, és ezek által az anyagcserére lényegesen befolyni. Ha a víz hatását tárgyaljuk, meg kell még emlékeznünk egy kérdésről, mely a fürdészet irodalmában roppant port vert fel, és ez az a kérdés, vájjon képes-e az ép bőr a fürdőben vizet fel_ szívni és igy a szervezetbe juttatni. Mindenféle módon, majd egyenes mérések, majd indirect utón próbálták e feladatot megfejteni. A sok próba, buvárlat eredményként mondhatjuk, hogy bevan bizonyitva, miszerint az ép bőr vízgőzt és a fürdőben előjövő gázokat felszívja, de már a víz legföljebb a legfelsőbb rétegekbe ivódik be, mig a vízben feloldott sókból bizonyosan semmi sem szívódik fel. Nehányan ezen egyszerű tényt, hogy a fürdőkben feloldott sókból a bőrön át semmi sem szívódik fel, úgy akarják magyarázni, mintha ezeknek fürdő-gyógytanilag absolut semmi jelentőségük sem volna, feledik azonban, hogy az évezredes tapasztalás másra tanít, s hogy therapeuticus eredményeknél tisztán a vegytani álláspont nem az egyedüli és igaz. A mint már a víz hőfokával képesek vagyunk az idegrendszerre és ez által a szervezetre befolyást gyakorolni, úgy nem lehet egészen tagadni, hogy a kiilömböző vegyi összetétellel biró fürdőknek tapasztalatilag kimutatott különböző hatása ha vegytanilag kisem mutatható, talán még sem egészen független az illető fürdő vegyi tartalmától. Nem akarom itten a különböző véleményeket tárgyalni, melyekkel ezen
