Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
A fürdőtan általános része
4 forrásban található anyagoknak hordozójául tűnik fel, és ha valamely ásványvíz élet- és gyógytani hatását valóságban tudni akarjuk, ismernünk kell a tiszta víznek hatását. Ha vizet iszunk, az a gyomorban és belekben hamar felszívódik, leginkább a verőczér kerületében, és a véredényekben keringve a szervezet minden részével benső érintkezésbe jön, s nemsokára a vesék által legnagyobb részben a testből eltávolíttatik. Az eddigi buvárlatok kimutatták, hogy bőséges vízivás következménye mindenekelőtt a vizeletnek sokkal nagyobb fokban való kiválasztása mint vízivás előtt, ámbár ezen többlet nem egyszerűen annyival nagyobb, mint a mennyivel több vizet ittunk meg. Ha maga a vizelet higabb is a rendesnél, mégis a napi mennyiségben átalában több tömör rész jut ki a szervezetből mint ivás nélkül. Leginkább a hugyany az. melynek mennyisége absolute növekszik, mig a húgysav lényegesen alább száll vagy egészen eltűnik, tehát az anyagcsere tekintélyes módosulást szenved. Látjuk, hogy az elégés tökéletesebb, mert magasabb hugysav nem válik ki, hanem még a szervezetben jobban kihasználódik és csakis mint hugyany, azaz az anyagcsere legutolsó terménye hagyja el a szervezetet. A kénsav, phosphorsav és chlórvegyületek is bővebben válnak el s mennyiségük nagyobb a napi összes vizelet mennyiségében. A bő vízivás eredménye tehát a szervezetnek mintegy kimosása, kilobozása. E mellett a test súlyában veszít, tehát nemcsak a napi bevett eledel és víz hagyja el megint a testet, de a felhalmozott mintegy takarék- anyagból is sok esik a gyorsabb anyagcsere áldozatául, vagy pedig régi izzadmányok kerülnek felszívódásra. Azonban ha a vízivást megszüntetjük, azt tapasztaljuk, hogy közvetlen ezután az anyagcsere sokkal lassúbb lesz, és csak bizonyos idő elteltével kezd megint élénkülni, a mikor a test súlyban újra gyarapszik. A vizelet elválasztásán kivűl a többi váladékok is nagyobbodnak és egyúttal higabbak lesznek. Ki van ez mutatva a nyálról, a hasnyálmirigy váladékáról, de leginkább az epéről, a melynek gyógyítási czélból nagyobb jelentőséget kell tulajdonitanunk. A bélsár is rendesen higabb lesz bő vízivás következtében, a bőr-váladékok szaporodnak és úgy az izzadás által létre jött veríték gyakoribb, mint a láthatlan bőrelpárolgás is sokkal nagyobb. A bő vizivás következtében a feszerő a véredényekben nagyobb lesz, az érlökés erősebb de ritkább, a lélegzés is mélyebb és ritkább lesz, s a szénsav-elválasztás a tüdők által nagyobbodik. Ha hideg vizet bőven iszunk, a fenn elősorolt tünetekhez hozzá kell még sorolnunk a következőket: Hideg víz a gyomorba jőve ennek hőfokát hosszabb időre leszállítja, de nem csak a gyomor hőfoka száll alá, a végbélben, sőt a hónaljban is láthatjuk a hő sülyedését. Látjuk tehát, hogy a gyomorba vitt hideg víz által a belszervek hőfokát huzamosb időre leszállítani hatalmunkban áll és így módunkban van, ezen egyszerű szer által a belszervezet hőfokára
