Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
A fürdőtan általános része
5 tetszés szerinti befolyást gyakorolni. Ez okból leginkább lázas betegségben hűsítőül italként használjuk a hideg vizet. A hideg ingerként hat a gyomor és bélre, ezek ingerlékenységét úgy szintén az ezektől kiváltott] reflex-mozgásokat csökkenti és így piti- hányinger megszüntetésére hideg vizet, illetve jeget jó szerivel használtatunk. A bél peristalticus mozgásait a hideg víz elősegíti. A langyos meleg a gyomorban fájdalmat csilapitó szerként működik, de a hányingert inkább elősegíti, míg a meleg (60° C. felett) vagy mérsékleteden forró vizet a gyomor megint jól tűri. Ez a test hőfokát emeli, bő izzadást okoz, a váladékok elválását előmozdítja és ily módon az első utak catarrhusának gyógyulását elősegíti, különösen a gyakori székiirülést korlátolja. A bőséges vízivás eredményeként tehát mondhatjuk, „hogy ez a szöveteket folyadékkal elárasztja, a véroszlopot súlyosbá teszi, a véredényekben a feszülést öregbiti, a hajszáledények nyomását növeli és ez által az egész szervezetre kilobozó hatást gyakorol1' ; „gyógyítási czélból tehát mindenütt ott helyén van a bő vízivás ajánlata, a hol izzadmányok felszívódását elősegíteni, hugysav fel- halmozódását eltávolítani, meggyülemlett eperészeket a vérből és szövetekből kimosni, az epe-elválasztást és az epe nyomását nagyobbitani, a szervezetbe jött bizonyos mérgeket kiküszöbölni, eldugult bugycsatornácskákat átmosni és használhatóvá tenni, végre a gyomor és bélcsatorna működését elősegíteni akarják“. Ezek alapján a bő vízivás mint gyógymódszer ajánlva van: a) emésztési zavaroknál, a hol kisebb fokú nyákhártya- vérbőség van jelen, úgy szintén székrekedési esetekben. b) áthasonítási zavaroknál; akár hányszor látjuk, hogy oly egyéneknél, kik jól élnek, keveset mozognak, az altestben vérpangások jönnek létre, úgynevezett aranyeres bántalmak, melyek részben testi bántalmakat okoznak, de nem ritkán a kedélyre is nyomasztólag hatnak, hypochondriát, melancholiát okozhatnak. c) epebántalmaknál, leginkább oly esetekben, hol az epe elválasztása pang, melyből néha epekövek tömörülése is támadhat. d) a h úgy sav hiányzó élényülésénél, mint ez főképen a köszvénynél szokott előfordúlni. Köszvényes esetekben a hugyban a hugysav vagy egészen hiányzik, vagy tetemesen meg van kevesbbedve, ellenben a vérben torlódik össze és innen képződnek az ízületben a lerakodmányok. Minthogy a bő vizivás a hugysavnak további elégését elősegíti, a köszvény ellen is jó sikerrel használtatik. e) Végre használjuk a bő vízivást oly szerűi, mely a vérben és különböző szervekben lerakodott idegen anyagokat főleg temeket (mint pld. higany, ólom sat. fémek idült mérgezésénél tapasztalható), a szervezetből eltávolítja. Természetes, hogy nem mindég és kiválólag a tiszta vizet fogjuk gyógyítási czélokból használni, hanem inkább alkalmazzuk
