Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - Részletes rész - XI. Az idegrendszer betegségei - A) Bókay János dr. Az agyhártyák betegségei
564 Az idegrendszer betegségei. általában nem nyújt rosszabb prognosist, mint az idősebb gyermekek járványos agygerincagyhártyalobja. Szükségesnek tartottuk ezt felemlítni, mert egyes újabb szerzők Jochmann 1911.) tapasztalatával ez ellentétes. Prophylaxis. Tekintettel a fentebb elmondottakra, s különösen szem előtt tartva azon sokszoros tapasztalatokat, hogy szórványos esetek bármikor a kór epidemiás fellobanását okozhatják, meg kell kívánnunk a megbetegedések bejelentését is, a bejelentési kötelezettségen kívül az összes megbetegedési eseteknek pontos hatósági nyilvántartását, a betegeknek a lehetőségig pontos isolatióját, otthon, vagy arra alkalmas kórházakban a betegség egész tartamára, pontos és körültekintő desin- fectióját a beteggel érintkezésbe jött tárgyaknak, különösen ruha- és ágyneműnek. A bacterium-rejtők felkutatása, nyilvántartása, s elkülönítése körülírt járványoknál fontos lenne, de a gyakorlatban nehezen kivihető, s másrészről eddig oly eljárással, mely az orr-garatürben feltalálható meningococcus életképességét ott helyben megszüntetni birná, fájdalom, nem rendelkezünk. Kezelés. A gyógyítás 1905-ig tisztán tüneti volt. Ezen időtől kezdve vették alkalmazásba a gyógysavótherapiát (Jochmann. Kolle- Wassermann. Rupp el, Flexner. Paltauf’ Dopter meningococcus-seruma), a gyógyítás ezen iránya azonban még mindig a kísérletezési sadiumban van, s a nagy gyakorlat számára még nem érett meg teljesen. Igaz ugyan, hogy Flexner az Egyesült Államok anyagában serumtherapia mellett a halálozásnak 70%-ról 25%-ra való leszállását látta, s a serumtherapiától egyébütt is (Xetter-Párizs) kedvező eredményt láttak, a kezeiteknek száma azonban a kérdés tisztázására még ma elégtelen, s a kedvező eredményekkel szemben többen a kísérletezők közül a serum eredménytelen alkalmazásáról tettek közlést. Magam nehány esetben vettem alkalmazásba intralumbalisan a Wassermann-seYmnot, de eredményt tőle, fájdalom, nem láttam. A tüneti kezelésnél máig kétségtelenül a Quincke-féle lumbal- punctio bir legnagyobb gyakorlati fontossággal. A lumbal-punctióval, mint gyógyító-eljárással, cerebro-spinal menin- gitisnél 1905 óta foglalkoznak az orvosok, s Lcnhartz közlése volt az első, mely kimutatta, hogy a rendszeresen és gyakran ismételt Quincke- féle punctiónak kiváló gyógyértéke van. Hasonló eredményre jutottak egyes francia, s amerikai orvosok, s magam 1907-ben tettem terjedelmesebb közlést ezen tárgyban. Gyógykisérleti bő tapasztalataimat összegezve, következtetéseimet az alábbi pontokba foglalhatom össze: 1. A Quincke-féle punctio a mening. cerebrospinalisnál határozottan curativ hatású, s a gyógyhatás nem egyedül abban nyilvámd, hogy erőműri utón csökkentjük liquor cerebrospinalis levezetése által a belső agynyomást, hanem abban is magyarázatát leli, hogy nagyobb számban távoznak pathogen bacteriumok, s toxicus anyagoktól szabadul fel a szervezet.
