Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Bevezetés. Flesch Ármin dr.: A gyermekhalandóság leküzdése
A gyermekhalandóság- leküzdése. 7 Bevezetés. írta: Flesch Ármin dr. Ä gyermekhalandóság leküzdése. Általánosan ismert tény, hogy az egy éven aluli gyermekek halálozási arányszáma világszerte nagy. Ha az egyes államok közt e tekintetben nagy különbségek észlelhetők is, nálunk Magyarországon — sajnos — ez a szám még mindig oly nagy, hogy átlagban az élve- szülötteknek kb. 20%-a elhal az első életév folyamán, vagy más szóval 5 újszülött közül csak négy éri meg a második év kezdetét. A következő életévekben a halandóság jelentékenyen csökken ugyan, azonban az ötödik évig még mindig elég tetemes, úgy hogy az élveszülötteknek körülbelül harmada elhal az ötödik év befejezte előtt. Közismert dolog továbbá, hogy az egy éven alóliak halálokai közt kiváló helyet foglalnak el a táplálkozási zavarok és hogy különösen azon gyermekek esnek a halál korai áldozatául, akik nem természetes, hanem mesterséges táplálásban részesültek. A statisztika mutatja, hogy az emlőn táplált csecsemők közül hétszer kevesebb hal el, mint az állati tejjel tápláltak közül és tízszer kevesebb, mint azok közül, akiket pótszerekkel tápláltak. Kétségtelen azonban, hogy a csecsemők halálozási nagyságára a táplálkozás módján kívül még más körülmények is befolynak, így a gyermek sociális helyzete, törvényes, illetve törvénytelen volta, a szülők vagyoni helyzete, a lakásviszonyok mind jelentős helyet foglalnak el a nagy csecsemőhalandóság kiváltó okai közt. Ma már bebizonyítottnak tekinthető, hogy a csecsemőhalálozás nem jótékony folyamat, nem jelenti a gyengébbek kiválását, mint azt régebben állították, sőt elsőrangú nemzetgazdasági érdeket jelent, ha minden rendelkezésünkre álló eszközzel küzdünk ellene. Ezen nemes küzdelemben mindenkinek ki kell a maga részét venni: államnak, társadalomnak és külön-külön mindenkinek, aki csak hivatásánál fogva e kérdéshez közel áll. Nálunk a gyermekhalandóság ellen az állam akkor vette fel erélyesen a küzdelmet, midőn az 1901. VIII. és XXI. t.-c.-kel védelmébe fogadta az elhagyott gyermekeket. Törvénybe iktatta, hogy a talált és a hatóságilag elhagyottá nyilvánított 15 éven aluli gyermekek védelmére
