Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)

Az intubatiót követő heges gégeszűkületekről és heges gége-elzáródásokról

AZ INTUBATIÓS TRAUMÁRÓL

93

A junius 3-án extubált betegünk 26 óra hosszat volt így. Ezután ismét csak rövidebb ideig, alig egynéhány órára tudtuk betegünket extubálni; ezért julius végéig csak tisztítás czéljából nehány perezre vettük ki a tubust, melyen utóbbi időben kevesebb fekete foltot lehetett látni. A trachealis sipoly szűkült és erélyes lapisolásra csakhamar teljesen záródott.

Augusztus 5-én délután 3 órakor extubáltuk végleg a beteget. A légzés teljesen nyugodt volt, úgy közvetlen az extubatio után, mint hosszabb idő elteltével is. Még sírásra, köhögésre sem lett a légzés sokkal hangosabbá. Mintegy egy hétig a gyermek teljesen hangtalan volt, lassanként phonálni kezdett. Az igen hallgatag gyermek kissé durva, rekedtes hangot kapott. Miután 5 heti megfigyelés alatt a gyermek hangja megerős- bödött, s ez idő alatt semminemű légzési nehézségek nem léptek fel, a teljesen gyógyult, jól táplált beteget 1898. szeptember 13-án, tehát tíz hónapi kezelés után a kórházból elbocsátottuk.

A beteg február 16-tól augusztus 5-éig 160 napon át 3674 óráig volt intubálva. A methodicus intubatio előtt 281 napig hordta canule-jét. A gyermeket azóta ismételten volt alkalmam látni s minden alkalommal teljesen szabad légzést találtam nála.

5. Heges gégezáródás}

G. János 5 éves fiúcska 1897. julius hó 15-én vétetett fel a székesfővárosi „szt. Lászlóa-kórházba laryngitis crouposa tüneteivel, mely miatt nála azonnal intubatio eszközöltetik. Tizenkét napi intubatio után, miután a végleges extubatio lehetetlen, másodlagos légcsőmetszést végeznek.

Azóta állandóan canule-t visel s 1897. november 19-én a „Stefánia"-gyermekkórbázba vétetik fel heges gégeelzáródás tüneteivel műtevés czéljából.

1897. deczember 9-én betegnél laryngofissio végeztetik, mely alkalommal kitűnt, hogy a cricoidealis gyűrűnek megféleloleg a gége a tracheába terjedöleg körülbelül 1 cm. magasságig hegesen összenőtt A heg átmetszetett, tubus azonban nem vezethető a gégébe s a canule fekve marad.

Deczember 13-án a szájon keresztül selyemfonalakból álló pamat vezettetik a gégén át a trachealis fistulába. Január 12-én sikerül először az intubatio O'Dywer 2. számú tubusával, de ez csakhamar kicsúszott s a további intubatiós kísérletek eredménytelenek maradtak.

1898. február 18-án újból laryngofissio: a hegszövet át- és kimetszése után a gyermek intubálása lehetővé vált az 5—7 éves számára szolgáló tubussal. A tubus alsó vége jól beilleszkedik a trachea

1 Bár ezen esetben a közlés idejéig csak féleredményt értem el, ide mellékelem a kortörténetet, mert az eddig elért eredmény némileg biztató a jövőt illetőleg.