Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
Az intubatiót követő heges gégeszűkületekről és heges gége-elzáródásokról
92 BÓKAY JÁNOS u án kiderült, hogy a szűkület magassága mindössze néhány mm., azon túl a rendes trachea folytatódik. A szűkület hegszövete átmetszetett. A beteg most a III-as O’Dwyer-féle tubussal intubáltatott, melyen át a trachealis fistula betartása mellett is jól légzett a beteg; ennek daczára a canule is behelyeztetett, a tubus alsó vége a trachealis canule ablakába illesztetett be. A gyermek így jól légzik, a légköziekedés fölfelé is megvan. A műtét után az első canuleváltoztatás harmadnap, február 19-én történt, de ekkor csak a kisebb (II.) tubust sikerült a canule ablakába beilleszteni. Harmadnap, február 21-én a tubust felköhögte. Ezúttal az ablakos canule helyett, csak egészen rövid canule-t helyeztünk a sebcsatornába s a gyermeket nagyobb, IV-es (5—7 éves) tubussal intubáltuk. A tubus másnap kissé lecsúszott, fonál meghúzásával azonban rendes helyébe visszahelyeztük. A betegnél nehány nap múlva croupos pneumonia fejlődött typicus lefolyással. A beteg negyednaponként a tubus megtisztítása czéljából 3—4 perezre minden nehézség nélkül extubáltatott. A fémtubus a bennfekvés alatt foltosán megfeketedett. Márczius 5-én az extubált gyermek trachealis fistuláját próbakép elkötöttük. Canule és tubus nélkül csak 10 perczig tudott igy ellenni. A tüdőlob folytán elgyengült gyermek tubusát hatodnapra tisztítottuk meg ismét; nagyobb decubitusra mutató feketedést a tubuson nem lehetett látni; a tubus cravatte-ja alatt sókkal incrustált. Márczius 19-én fél óráig volt tubus nélkül. A tubus több ízben lecsúszott s ez mindenkor dyspnoet idézett elő, mely megszűnt, ha a tubust fonalánál fogva visszahelyeztük. Ennek elkerülése czéljából márczius 21-én nagyobb V-ös (7—10 éves) tubussal történt a reintubatio. Márczius 22., 26. és 30-án 7—7, illetve 8 óra hosszat tubus nélkül is jól légzett a beteg, csupán az utolsó órában vált a légzés hangosabbá. Egy izbon a köhögés suffocatiót váltott ki. A helyenként feketébb és incrustált tubust O'Dwyer tanácsa szerint gelatinával vontuk be és ezt bórsavval impregnáltuk. A betegnél kiterjedt pneumonia catarrhalis fejlődött. Április 4-én 4, 12-én 9, 18-án 7 óráig volt a beteg tubus nélkül; 25-én 8, 29-én pedig 12 óra hosszat volt így. Az időközben fejlődött hurutos tüdőlob gyógyultával a beteg tápláltsága és közérzete jelentékenyen javult. A trachealis kurta canule-t eltávolítjuk s a sipolyt kötéssel fedjük. Az extubatio tartama május 2-án és 4-én 8—8 óra, 7-én 10 óra volt. Május 11-én extubált betegünk, így 32 órán át teljesen jól légzett. Légzése még alvás közben sem volt zavart, csak kedélyizgalmaknál vált rövid időre kissé hangosabbá. Május 13-án csak 2 óráig, 20-án pedig alig egy félóráig tudott a beteg tubus nélkül ellenni. Mindkét alkalommal a köhögés hirtelen suffocatiót idézett elő.
