Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)
IV. Könyv. Az ember szaporodása - Nemződési közegek
792 Női ivarszervek. kürtbe szolgál, alsó nyílása pedig a hüvelybe. Az anyaméh félteke-alakú felső részét nevezik a méh fenekének, középső részét a méh testének, a legalsót pedig a méh nyakának. Ezen a nyakon, mely részben a hüvelybe nyúlik, van a méhszája, nyilásul a méh öblébe. Az anyaméh fala főleg halványvereses izomszövetből áll, hosszában, keresztben és rézsut nyúló rostokkal; felületét a hashártya takarja, belülete pedig rezgő szálcsáju belhám- mal van bélelve. A méhfenék és méhtest belhámjában igen sok tüszőalaku mirigy (méhöböl-mirigy) rejlik s ivarvérzés és terhesség idején tetemesen felduzzadnak. A méhnyak csatornájának belhámja pedig gödröcskékben nagyobb kisebb nyáktüszőket szállásol el, melyek szívós, üveges nyálkát válamitanak el. — A méhfenék mind a két oldallapjáról egyegy szálag (a jobb és baloldali hengerded méhszálag), — melyek mint az anyaméh, szintén edény- és idegtartalmu izomállományból állnak, — húzódik a lágyékcsatornán át a külső ivarszervekhez. Hószám és terhesség idején az anyaméh sokféle változáson megy keresztül. — A hószám idején tágul s jóval lazább-, vérteltebb- és nedv-dúsabbnak mutatkozik; belhámja elve- resedik és tömörödik, felső rétege helyenkint eltolódik, s a felületén lévő igen vértelt hajcsőves edénykéi megrepedvén, a hószám- vérzés előáll. A hószám elmúltával minden rész hirtelen ismét régi viszonyaiba tér vissza s uj belhám-hártyácska képződik. — A terhesség alatt az anyaméh terjedelme tetemesen növekszik és pedig főleg izomállományának nagyobbodása és megújhodása következtében. Egyszersmind azonban takhártyája is vastagabb, puhább, lazább és veresebb lesz; edényei tágulnak s a tüsző-mirigyek tetemesen nagyobbodnak. Ezt főképen ott láthatni, hol a pete megragad és táplálkozik. (Ebből lesz a méhlepény.) A gyermek születése után az izomrostok nagy része ismét eltűnik, az egészen levált takhártya helyébe pedig uj képződik.
