Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)
IV. Könyv. Az ember szaporodása - Nemződési közegek
Női ivarszervek. 793 A hüvely hengerdedlapos hártyás cső, mely a kis me- dencze közepén a húgyhólyag és végbél közt a külső ivar- szervekről az anyaméhhez kissé hajlottan felnyúlik s annak nyakát úgy veszi körül, hogy alsó része (az anyaméh hüvelyrésze) a méhszájjal a hüvelyfenékbe belenyúlik. A hüvely fala külső vagy rugalmas rosthártyából, közép izomrétegből hosszában és keresztben futó rostokkal, és egy belső vagyis takhártyából áll, mely sok szemölcscsel, sok nyákmirigygyel (ezeknek létezését Dr. Balogh Kálmán Élettana II. 467. 1. merőben tagadja) és vastag kövezet-sejt- hámmal van boritva. A szüzhártya (hymen) félhold-alakú redő a hüvely nyílásánál, s nem egyéb mint a takliártya megkettőződése. A női ivarszervek külső részei, melyek a hüvely nyílása körül el vannak helyezve, képezik az úgynevezett női szemérmet, s a kisebb és nagyobb ivar redőkből (labia minora et maiora) meg a lindikből vagy csiklóból állanak. A tej- vagy emlő-mirigyek alatt értjük a két mirigyet, melyek az asszony kebelét képezik, (1. 70. 1.) a terhesség ideje alatt tetemesen nagyobbodnak, szülés után pedig tejet válamitanak el az uj szülöttnek élelméül. Egyegy ilyen mirigy sejt- és zsir-szövet által egymástól elválasztott gömböly- ded szögletes 15—24 lebenyből áll, melyek ismét kisebb és legkisebb lebenykékből össze vannak szerkesztve. A legkisebbek mirigy-hólyagcsákból állnak, melyek kivezető járatokba nyílnak. Minden mirigylebenyből a kisebb lebenykék kivezető járatainak Összefolyásából végre tágabb járat ered, s ez a tejvezeték, vagy tejcsatorna. Ez a csecsbimbó felé húzódik, a csecsbimbó udvara (a csecsbimbó körüli barnás kör) alatt hosszúkás tömlőcskévé (tejtömlővé) duzzad, azután pedig ismét megszükülvén magába a csecsbimbóba lép be, melynek csúcsán végre annak göbcséi között nyílik. —- A férfiúnál a melimirigyeknek csak gyenge alap-elemeik vannak meg; a lebbenyezes teljesen
