Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)
IV. Könyv. Az ember szaporodása - Nemződési közegek
Női ivarrészek. 791 után fokonkint barnává, sötét és világos sárgává (ezt sárgatestnek is híják) és fehérré változik, míg a vérnek megaludt rostanyja kemény ho- vadt göbcseve válik úgy, hogy vénségben az egész petény kemény, ho- vadt-göbcsés tömeggé lett. Az élet egész virágzása alatt a peté- nyekböl el- s kiváló sok petetüsző helyébe felnőtteknél is folyvást újak keletkeznek. A méhkürt alatt azt a kissé hullámzatosan hajlott két hártyás csövet értik, melyeknek egyike jobbról, másika balról úgy ragadnak az anyaméh két oldalához, hogy a peté- nyek fölött elnyúlnak. A méhkürtnek a méh felöli vége kis nyilás által közlekedésben áll a méh üregével, mig túlsó vége nyitvaálló s rojtos szájdával a petények fölött el van helyezve. Egy-egy petetüsző felpattanásakor a méhkürt külső szélének felduzzadt rojtjai úgy borulnak köröskörül a petényre, hogy az érett pete becsuszszanhasson a méhkürt üregébe. Olykor azonban megesik, hogy e ráborulás még sem tökéletes, s hogy a szétpattant tüsző tartalma a méhkürt helyett a hasüregbe jut, mi olykor hamar múló részleges hashártya-lobot, vagy pedig, ha a pete meg volt termékenyítve, igen veszedelmes has-ürbeli terhességet idéz elő. — A méhkürt fala három hártyából áll: belhámból, mely rezgő szálcsáju hámsejtekkel boríttatik (1. 68. és 88. 1.) izomhártyából és savósbártyából, mely a hashártyához tartozik. A belhám rezgő szálcsái a méhkürt szélső végétől belső vége felé mozognak, s e mozgásuk által szállítják a felfogott petét az anyaméhbe; ebben a méhkürt-fal izomhártyája, mely hihetőleg féregmódra zsugorodik, hatalmasan közre működhetik. A pete mindamellett néha nem jut az anvaméhbe, hanem a méhkürtben marad, s akkor méhkürtbeli terhesség állhat be, mely a méhkürt megreped- tével s rendesen halállal végződik. Az anyaméh (uterus) a kis medencze közepében elhelyezett lapos, körte- vagy palaczk-alaku test, melynek belseje öblös, mely öbölnek két oldalnyilása a két mell
