Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

III. Könyv. A beteg test ápolása - Agy- és szellemkórok

756

Alvás-hiány.

(kivált két kezeéi) reszketnek; sajátságos arczkifejezése félénk tekintettel vagy a belső szorongatást és nyugtalanságot, vagy pedig nevetve a legnagyobb gondatlanságot és vidámságot árulja el; szeme üveges, úszó; beszédessége nagy s némelykor dühbe megy át, s ekkor kiabál, s mindent szeretne szétrombolni; fájdalom s hideg iránt érzéketlen. — Ezen őrjültség nem soká tart, s nehány nap múlva mély csendes alvás utján, vagy egészségbe megy át, vagy pedig agy- és tüdő-bénulás, tüdő-gyuladás vagy hüdés által a halált idézi elő. — Az iszákos őrjültség gyógykezelésének mindenekelőtt egyenes kényszereszközöktől tartózkodnia kell; legfontosabb szerül pedig mákonyi kell ajánlanunk.

Álmosság és alváskór. — Minthogy csak az agy alszik , a természetellenes aluszékonyság és alváskor okát mindig az agyidegrendszer megháborodásában kell keresni. E háborodottság azonban épen úgy eredhet agy-betegségből (kivált ha a betegség olyan? hogy nyomást gyakorol az agyra) mint a koponya-üregben folyó elfajult vérből (ideges vérbetegségek- és bóditó mérgezésekben), de magának az agynak fárasztó, s végre kimerítő tevékenységéből is^ Az álomkór e szerint nagyon sok és sokféle kórállapotoknak a jele. — Az alváskor vagy aluszékonyság kórosan túlságos, nagyon hosszú s nagyon mély alvás, mely az ájultság- és tetszhaláltól azáltal különbözik, hogy alatta a szív- és lélekzési tevékenység folytonos és nem kétes. Leggyakrabban előáll mint bódultság (narlco- sis) a vérvegyület elváltozása következtében megmérgezési esetekben (1. 719. 1.) vagy pedig az agyra nehezedő nyomás és agy-megrázkódtatás után. — A dermedt alvás (lethargia) igen mély és sokátartó alvás, mely alatt az erővel fölkeltett beteg magánkivül van és félre beszél. — A halálalvás a kóros alvásnak legmélyebb foka, melyből a beteget fölkelteni lehetetlen. — Az alva- járás oly alvó állapot, melyben a beteg úgy mozog, mintha ébren volna (1. 414. 1.)

Az álváshiány vagy kóros éberség az agynak folytonos izgatottsága, melytől nem bir lecsendesedni. Ezen állapot épen úgy támadhat az agy szellemi, mint érzéki és érzési tevékenysé-