Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

III. Könyv. A beteg test ápolása - Agy- és szellemkórok

Alvás-hiány.

757

gének tartós izgatásából, mint az agy állománynak kóros elváltozásaiból, s a vérnek az agy véredényeiben elváltozott minő- vagy mennyiségéből. E kórtünemény annyiból nagy jelentőségű, s azért kell gyakran, eredetére való minden további tekintet nélkül bóditó szerekkel (szunyallal, mákonynyal) megszüntetni, mivel ba a kóros éberség tovább tart, az anyagcsere az agyban csökken, s ezáltal annak szellemi és közéleti tevékenysége könnyen kimerülhet és pedig gyógyíthatatlanul. (Az alvásról 1. 417. 1.)

Az álmodozás (1. 417. 1.) az agynak nagyobb kisebb mértékben öntudatlan és természetellenes szellemi tevékenysége alvás közben, miáltal az alvás elveszti üdítő és erősbitő czélját. Az álomlátás kóros fokot érhet azáltal, hogy soká tart, s nagyon élénk, ijesztő, rémítő, izgató és lankasztó képeket mutat. Kórjelnek tekintve az állomlátást, azt az alvástalansággal egy szempontból kell megítélni. — Az álomrém, boszorkánynyomás, a szorongató álomképek közé tartozik , mikor az alvó úgy érzi, mintha súly feküdnék rajta, vagy nehezednék rá, mely lélekzését terheli s megfojtással fenyegeti, míg az alvó mozdulatlanul fekszik s érzi, hogy hiába erőködik szabadulni. Idő múltával az elkinzott alvó a szabadulás érzetével fölébred, a mozgás önkényszerüsége helyre áll, de rendesen erős izzadság, szívdobogás, fejfájás és lankadtság is. Az álomrém ezeknél fogva sokkal inkább a tüdő- és altest vérforgásában létező rendetlenségből látszik származni, mintsem agybántalomból.

Az alváskori fölrezzenés: fölriadás: összerázkódással járó teljes vagy félig meddig való hirtelen fölébredés, olykor gyors föl- egyenesedéssel és szívdobogással, mely különösen a gyermekek és némely ideges betegek sajátja. Ezt, ha gyakrabban és magasabb fokon mutatkozik, az agyizgatottság kórjeléül kell tekinteni. Kevéssel elaludtok után egyébiránt folrezzenuek teljesen egészséges emberek is.

Vértolulásról a fej felé (congestioról) akkor beszél a nemorvos, mikor nagy izgatottság és izgékonyság mellett fejét nehéznek, elfogódottnak, sivárnak, (tompán) fájónak érzi, mely fájás azután lehajlás, megrázkódás, nyomás,