Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Heveny fertőző betegségek - Diphteria
48 Heveny fertőző betegségek. igen kiterjedt, sokkal ajánlatosabb légcsőmetszést végezni, mint intubálni. A leszálló diphtheria azon eseteiben, mikor az álhártya mélyen a bronchusokba terjed le, előzetes sikertelen intubatio után légcsőmetszést kell megkísérelnünk. Ezek az esetek rendszerint reménytelenek. De néha előfordul, hogy ha légcsőmetszést végzünk, hosszú álhártyát húzhatunk ki a seben át vagy a gyermek egész bronchusokat bevonó hártyát köhög ki és mégis meggyógyul. A tracheotomiát általában narcosisban kell végrehajtanunk, kivéve, ha már úgyis nagyon odavan a gyermek. A bőrt bejódtinctu- rázzuk és vagy hosszmetszés vagy pedig a sternum felső szélén haladó haránt metszés után szétfeszítjük és gondosan kerülve minden vérzést, lehetőleg tompán szabadítjuk ki a légcsövet. Az egyes izmok és fasciák nagyon jól felismerhetők, a légcsövet is könnyű megismerni, mert sokkal keményebb tapintató, mint a környezete. Felül van a pajzsmirigy, lenn a thymus, az elsőre nagyon kell vigyázni, mert igen vérdús, sok vérérrel lévén ellátva. Ha vérzés támad, gondosan alá kell kötni, mert különben nem látjuk át az operatiós területet és tapintó ujjunkkal tudunk csak tájékozódni. Mihelyt a légcső szabadon fekszik, horgocskákkal rögzítjük és függőleges vagy vízszintes szúrással megnyitjuk és a nyílást gomboshegyű késsel megnagyobbítjuk. Most levegő jut a légcsőbe, rövid légzési szünet áll be, amit, ha soká tart, a mellkas erős ütögetésével könnyen megszüntethetünk. Először várunk, hogy a gyermek szedje magát össze és köhögjön. Ha ez nem történik meg, úgy egy libatollal mélyen behatolunk a légcsőbe és ezzel ingereljük köhögésre, hogy sok nyálka és álhártya- részlet kerüljön ki. Ezután bevezetjük a kanült és a nyak körül megerősítjük, megkisebbítjük a sebet varratokkal vagy kapcsokkal és a gyermeket lekötött kezekkel gőzsátor alá helyezzük. A kanül belső csövét időnként kivesszük és egy libatollal tisztítjuk meg a rászáradt nyálkától. Két nap múlva váltjuk a kanült és decubitus elkerülése céljából egy rövidebb vagy hosszabb vagy egy ablakos kanült teszünk a helyére. A kanül domborulatán lévő ablakon át a gégéből is juthat levegő a légcsőbe. Időnként a kanül külső nyílását bedugjuk és megnézzük, hogy a gyermek a gégéjén keresztül a kanülablakon át tud-e lélegzeni. Ha a gyermek bedugott kanüllel is jól lélegzik, akkor az már fölösleges és eltávolítható. A sebet lassan begyógyítjuk. Csaknem minden tracheotomizált gyermeknél rendetlen lázemelkedés lép fel, amelynek rendszerint nincs különös oka, de néha — mindenesetre gyakrabban, mint intubatiónál — bronchopmeumoniás gócoktól ered. Ennek megállapítása nagyon nehéz, mert a légzés és kopogtatás hangja a légcsőmetszés következtében nagyon megváltozott . A tracheotomia zavaró mell ék jelenségeként néha bőr alatti emphysema jön létre. Ez akkor keletkezik, ha a sebben tasakok képződnek és a levegő ventilszerűleg beörvénylik és a szövetekbe szorít- tatik. Rövid idő alatt a mellen és a nyakon megduzzad a bőr és a tapintó kéz finom ropogást érez. A bőralatti emphysema csak akkor veszélyes, ha a mediastinumra is reáterjed. Terjedésének gátat vethetünk vagy azáltal, hogy a sebet szélesebbre vágjuk, hogy a tasakok eltűnjenek, vagy azáltal, hogy körülszurkáljuk a sebet.
