Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Heveny fertőző betegségek - Diphteria
46 Heveny fertőző betegségek. dással vagy szívgyengeséggel függenek össze vagy a garatban levő nagy lepedők okozza, az intubatio nem indokolt. A számbaj övő beavatkozások között elsősorban az intubatiót kell alkalmaznunk (O’Dwyer 1858). Akkor indikált, ha a stenosishoz cyanosis társul és gőzölés és narcoticák eredménytelenek maradtak. Intubatiónál a gyermek az ápolónő ölében ül, aki a gyermek lábait combjai közé szorítja, míg a gyermek felső teste egy takaróba van csavarva, hogy karjait ne mozgathassa. Száját száj terpesztő vei tartjuk nyitva. Az orvos a gyermek előtt ül és bal mutatóujjával mélyen benyúl a torkába, az epiglottis mögé, egészen a gégebemenetig. Emellett az ujj mellett vezeti le a jobbkéz az intubatoron lévő tubust egészen a gége bemenetéig. Most az orvos, aki eddig ült, feláll. Ezzel felemelkedik az intubator a tubussal és a trachea lefutásának irányát veszi fel. A tubust az intubatoron alkalmazott tolókészülék segítségével letoljuk, most a torokban lévő bal mutatóujj a mandrinról teljesen letolja és addig nyomja a gégébe, míg a tubus felső széles pereme meg nem akad a gégebemeneten. A légzés azonnal megváltozik, tisztább csengésű lesz, erről megtudjuk, hogy a tubus jó helyen van. A tubus felső végére selyemfonál van erősítve, amely kiér a szájból és amelyet ragtapasszal erősítünk az arcra. A tubus bevezetése után a gyermek legtöbbször erősen köhögni kezd és nagymennyiségű nyálkát és álhártyacafatokat is köhög fel, ami további könnyebbülést idéz elő. Amíg a tubus benn van, a gyermek kezét az ágy rácsához kell kötni és állandóan gőzöltetni kell. A táplálékot félrenyelés veszélye miatt nagy gonddal és pépesen vagy folyékonyan kell adnunk. A tubust két nap múlva eltávolítjuk, úgy, hogy a selyemfonállal kihúzzuk. A gyermekek a selymefonalat sokszor elharapják, ilyenkor nem az intubatiós készülékben lévő extubatorral vesszük ki a tubust, hanem a következő módon : a gyermek fejét, amennyire csak lehet, hátrahajlítjuk, miáltal a gége a tubussal együtt felemelkedik. Hüvelykujjunkat erősen rányomjuk a tracheára és a fejet mélyen előre hajlítjuk. Ezáltal a gége leszáll, a tubus megakad a légcsőre rászorított ujjunkon és feltolódik a szájba vagy a garatba, ahonnan ujjunkkal könnyen eltávolíthatjuk. Azalatt az idő alatt, amíg a tubus benn van, hatni szokott a szérum is, a lepedék lelökődik és a tubus eltávolítása után megszűnik a stenosis. A gyermek eleinte még rekedt, néha hetekig, azonban semmiféle olyan utókezelésre, mint tracheotomiánál nincs szükség. , Az intubatiót a következő momentumok zavarhatják : az epiglottis és a gégebemenet annyira duzzadt, hogy a tapintó ujj nem tud tájékozódni, vagy minden egyes alkalomkor, mikor a tubus megérinti a gégebemenetet, garatreflex váltódik ki, úgy hogy a garat lefelé kitér. Mindkét esetben a tubus a légcső helyett a nyelőcsőbe siklik és a légzés nem javul, hanem rosszabbodik. A legkellemetlenebb az, ha a tubus meglazult álhártyarészeket tol le maga előtt és ezek eltöme- szelik a tubus alsó nyílását, úgyhogy a gyermek egyáltalán nem kap levegőt. Ilyenkor a tubust azonnal ki kell húzni. Megkísérelhetjük ilyenkor a tracheára kívülről gyakorolt nyomással köhögést kiváltani, hogy az álhártyákat kiköhögtessük. Ha ez nem sikerül azon-
