Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A központi idegrendszer betegségei
Idiotia, imbecilitas, debilitas. 189 A szellemi debilitásnak három foka van : vagy idiotia lép fel. azaz teljes hülyeség, ezt az állapotot a figyelem teljes hiánya jellemzi. A gyermek torpid idiótaként állandóan nyugodtan és csendesen fekszik ágyában. Mindenfajta érzelemnyilvánítás, akár kellemes, akár kellemetlen, hiányzik nála, bár tud nevetni, azonban, ok nélkül teszi, néha sír is, azonban igen ritkán. Igen. későn vagy egyáltalában nem tanulja meg a fejét szabadon felemelni, ízérzése és fájdalomérzékenysége csökkent, nem tanul beszélni és sohasem vagy igen. későn tanul csak meg akaratlagosan vizelni és székelni. Még nagyobb teher a család számára az ú. n. agilis vagy versatilis idiotatypus. Ilyennél az idiotiához még állandó nyugtalanság is társul : izeg-mozog,"nyughatatlan, kiabál, sír, tör, zúz stb. Valamennyi idiótánál megvan a hülye arckifejezés, a mimika hiánya, nyálfolyás, bizonyos kényszer- mozgások, így a test monoton előre-hátraringatása, agil idiótáknál az is, hogy egyáltalában nem feszélyezik magukat üzelmeikben idegenek előtt. Az idiotiával, mint legsúlyosabb alakkal szemben áll a debilitás, mint legkönnyebb alak. Itt oly gyermekekről van szó, kik általában véve teljesítőképesek, kiknél azonban a fejlődés lassabban történik, mint normális gyermekeknél. Később tanulnak meg futni, beszélni, tisztaságukra ügyelni, néha csak 4—5 éves korukban. A laikusnak a gyermek szellemi gyengesége gyakran fel sem tűnik, mivel praktikus dolgokban egészen ügyes lehet. Az iskolában azonban kitudódik a szellemi fogyatékosság. Az ilyenek azok a rossz tanulók, akik képtelenek figyelmüket és gondolataikat valamire koncentrálni, főleg számolni tudnak nagyon, rosszul. Ha instructorokat vesznek melléjük, az elemi iskolán még valahogy keresztül vergődnek, de azután megakadnak. Az ilyen gyermekeknél az intellectuális hibákon, kívül még igen sokszor ethikai hibák is előfordulnak : hajlam hazudozásra, civa- kodásra, állatkínzásra, iskolakerülésre, masturbatióra stb. Gyakran találunk neurastheniás tüneteket is (pavor nocturnus, somnambulismus). Gyakran találhatók -továbbá megnagyobbodott mandulák és adenoid. Sokszor ezekre fogják a gyermekek szellemi képességének csökkenését, azonban igaztalanul. A lymphatikus garatképletek hyperplasiája gyakori kisérő jelensége csökkent szellemi fejlődésnek, azonban a kettő között nincsen causális összefüggés. Ezért fölösleges a mandulákat, illetve adenoidot abból a célból kivétetni, hogy a gyermek jobban boldoguljon az iskolában. Ami idiotia és debilitás között van, azt imbecillitásnak nevezzük. A határt egyrészt oly gyermekek képezik, akiket nem lehet egészen butáknak nevezni, másrészt olyanok, akik nem állják meg helyüket az iskolában, hanem külön iskolára szorulnak. Tehát úgy a tünetek súlyossága, mint az imbecillitás módja és fajtája között igen nagy különbségek vannak. Például olyan gyermekek tartoznak ide, aki a velők egykorú gyermekeknek megfelelően — mindent megértene v és megcsinálnak, amit mondunk nekik, azonban 4—-5 éves r°™ dacára még nem tudnak beszélni, vagy csak artikulátlan szara Ta ejtenek ki, amelyeket legföljebb a szülők értenek meg, de idegene v ne m. Az imbecillitás diagnosisa gyakran nem könnyű főleg a kony- nyebb esetekben, melyek a debilitáshoz állanak közelebb, oo esszu ha ilyenkor tartózkodunk a végérvényes ítélet kimonc asa o e^ az
