Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)

A központi idegrendszer betegségei

190 A központi idegrendszer betegségei gyermekeknél. attól tesszük függővé, hogy a gyermekek később mehetnek-e egy­általán iskolában vagy pedig nem, illetve hogy rendes iskolában meg tudnak-e felelni vagy pedig csak debilis gyermeknek való iskolába járhatnak. A tanító véleménye ilyenkor jelentős szereppel bír. A gyengeelméjüek számára fenntartott iskolákban jórészt kis­fokban imbecillis gyermekek vannak. Ezeknek mindnyájának rossz emlékezőtehetsége van, nehezen tanulnak meg olvasni, még nehezeb­ben írni, feladatukat nem tudják kívülről megtanulni, főleg a szá­molásban maradnak vissza, szórakozottak, hamar kimerülnek és gon­dolataikat alig képesek koncentrálni. Emellett megtaláljuk az előbb leírt testi tüneteket, melyek bizonytalan esetekben megerősítik és megmagyarázzák az imbecillitás diagnosisát. A diagnosis a mondottak alapján nem nehéz. Csak arra kell gondolnunk, hogy néha nagyothallás vagy szembaj is okozhat látszó­lag szellemi gyengeséget. Minden esetben ajánlatos Wassermann-reactiót végeztetni. A szellemi hiányosságok kezelése csak myxcedemánál jár siker­rel. Már a mongolismusnál és kretinismusnál írem tudunk semmit elérni, ugyanígy a többi alakoknál sem. Ilyenkor csak orvosi meg­figyelésről lehet szó a szükséges helyes diagnosis felállítása céljából, hogy a gyermeket rendes iskolába adjuk-e, vagy pedig egy időre tartsuk vissza az iskolától, vagy pedig gyógypsedagogiai kezelés alá vétessük. Encephalitis epidemica. Először 1917-ben figyelte meg Ekonomo Bécsben. Azóta általánosan elterjedt Európában és Amerikában. Mivel az 1918—19-iki influenzajárvány­nyal egyidőben lépett fel, ezzel oki összefüggésbe is hozták. Hogy joggal-e, az kérdéses. Influenzás tünetekkel kezdődik : Levertség, végtagfájás, fejfájás, magas láz, ami néhány nap múlva valamivel alacsonyabb hőmérsék­letnek ad helyet. Ezzel egyidejűleg más, igen különböző tünetek fej­lődnek ki. Egyes gyermekeknél mély, több napon át tartó aluszékonyság lép fel (álomkór, enc. lethargica). Másoknál choreás tüneteket figyelhetünk meg, melyek csak abban különböznek chorea minortól, hogy hirtelen kezdődnek, hogy nem annyira az arcon, hanem inkább a törzsön és a végtagokon lépnek fel, hogy igen gyakran jár velük a szemizmok zavara és gyakran követik a még említendő utóbetegségek. Ritkábbak athetotikus és myoclonicus zavarok. Az utóbbiak alatt a végtagok, a facialis-terület, a has és csípő villámgyors rángatódzásait értjük, melyek ellentétben a choreás rángásokkal alvás közben sem szünetelnek. Ezek a tünetek rendszerint kombináltan lépnek fel. Hozzájuk társulnak szemizomzavarok : ptosis, nystagmus, kettőslátás. Meg­figyeltek facialis bénulásokat és a beszéd és nyelés zavarait is. A ref­lexek viselkedése nem jellemző, hol hiányzanak, hol fokozottak, hol normálisak. A lumbalpunctio is rendszerint normális lelettel jár. Néha positiv Kernig-tünetet talál mik. Előfordul izzadás és futólagos ery­thema is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom