Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A központi idegrendszer betegségei
188 A központi idegrendszer betegségei gyermekeknél. Idiotia, imbecilitas. debilitas. Hasonlóan a cerebralis gyermekbénuláshoz, az idiotia sem tulajdonképpeni betegség, hanem csupán következményes állapota az agy legkülönbözőbb organikus elváltozásainak, pl. mindazon elváltozásoknak, melyek cerebrális gyermekbénulást is okozhatnak (az agy és az agy- hártyák infectiói, nehéz szülés, kivételesen traumás behatások is, pl. ágybólesés és has.), vagy pedig bizonyos betegségek kisérőtünete, melyek a myxoedema, kretinismus, mongolismus stb.-hez hasonlóan a belső secretio zavarán alapszanak. A gyermekek szellemi kisebbértéküségének okát gyakran a szülőkben kell keresni, t. i. ezek luesében és alkoholismusában. Ha a szülők egészségeseknek bizonyulnak, úgy behatóbb utánakutatásnál kitűnik, hogy a nagyszülőknél vagy a család oldalágain fordultak elő elme- betegségek, idiotia, feltűnő összeütközés a törvényekkel vagy legalább is abnormis jellemek. Ilyenkor aztán a szülők esetleges vérrokonsága nagy szerepet játszik. Igen sok esetnél azonban mindez hiányzik és olyan családban, melyben talán egész sereg egészséges gyerek született eddig, hirtelen lép fel idióta. Néha előfordul, hogy több gyermek is idióta. Olyan gyermekeknél, kik csecsemőkorukban spasmophil görcsökben szenvedtek, nem ritkán bizonyos fokú szellemi debilitás vagy imbecillitas fejlődik ki. A gyermekeket rendesen az első három életév folyamán hozzák orvoshoz. Később ritkán látjuk őket. Egy részük már korán elmegyógyintézetbe kerül, más részüknél a szülők meggyőződtek az orvosi kezelés eredménytelenségéről. Még az iskoláskor kezdete az az idő, mikor a gyermekeket nagyobb számban hozzák ismét orvoshoz. Aszerint, hogy mi az idiotia oka, gyakran találunk egyéb kisérö- tüneteket is : mikrocephalia, hydrocephalia, általános végtagmerevség, cerebrális féloldali bénulás, Little-féle tünetek, myxoedemás és mongoloid külső, emellett degenerátiós jelek, mint lenőtt fülcimpa, asszimmetrikus arc, előugró felsőállkapocs (prognathia), koloboma a szemen, mikrophthalmus, dongaláb, nyúlajk, összenőtt szemöldök, a rendesnél több ujj vagy lábujj és ezek összenövése, abnormis kis nemi szervek stb. Igen gyakori lelet idiota gyermekeknél a lympha- tikus garatgyűrű hyperplasiája és feltűnő rossz fogak. Ezek a kisérőtünetek azonban nem feltétlenül szükségesek, némely gyermek nagyszerű testi állapotban van. A gyermeki idiotia fejlődésének menete a következő : némely gyermek már idiótaként jön a világra, úgy hogy már a legelső hónapokban megállapítható a diagnosis (I. rész 189. old.). Máskor a gyermek normálisan születik. A csecsemőkorban aztán valami lázas betegség éri, melynek nem is kell túl súlyosnak lenni, azonban görcsökkel jár. Az utóbbiakat, mint «fogfrászt», nem is méltatják további figyelemre. Azonban nemsokára a betegség lefolyása után a szellemi fejlődés megállása, sőt visszafejlődése vehető észre : a gyermek külső ingerekre egyre kevésbbé reagál. Ugyanez megtörténhetik — ha sokkal ritkábban is — a későbbi gyermekkorban, és ilyenkor is, pl. szamárköhögés vagy tüdőgyulladás vagy akármilyen más betegség után, mely az agyra is hatással van, felléphet az intelligentia károsítása.
