Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A központi idegrendszer betegségei
186 A központi idegrendszer betegségei gyermekeknél. Cerebralis gyermekbénulás. Amint a 'poliomyelitis akut tüneteinek lezajlása után a sphiális gyermek- bénulásnak nevezett kórkép áll elő, úgy csatlakozik encephalitishez a cerebrális gyermekbénulás állandó stádiuma. Utóbbit klinikai szempontból önálló kórképnek tartjuk, és pedig többféle okból : először, mert cerebrális gyermekbénulás nem kizárólag encephalitis következtében áll elő, hanem a betegségek egész sorozata után maradhat vissza ez az állapot : foetális agyvelőgyulladások után maradó porencephalia vagy mikro- cephalia, szülési sérülések (tentoriumszakadások), a későbbi életben agyi vérzések (pl. haemorrhagiás diathesisnél vagy pertussisnál), valamint embóliák és trombo- sisok szívbajoknál ; másodszor azért, mert sok gyermek már csak a cerebrális bénulás stádiumában kerül kezelés alá és a tulajdonképpeni alapbetegség legtöbbször oly régen folyt le, hogy most már egyáltalában nem is ismerhető fel. A cerebrális gyermekbénulásokat fel szokták osztani spastikus hemi- plegiára és spastikus biplegiára. Ennek a beosztásnak bizonyos fokig setiologiai alapja is van, amennyiben a hemiplegiás alak rendszerint a tulajdonképpeni gyermekkorban átszenvedett infectióktól ered, míg a biplegiás a foetális életből vagy pedig szülési sérülésekből származik. I. Spastikus hemiplegia. Spastikus hemiplegiánál az agy velőnek csak az egyik fele betegedett meg, ennek következtében a testnek csak egyik oldala béna. A bénulás spastikus, bénult a kar, a láb és az ugyanazon oldali facialis. Az utóbbinak azonban csak alsó és középső ága béna, amint az nevetésnél, sírásnál és a fogak mutatásakor felismerhető. A nyelv kinyujtásánál néha kitűnik, hogy a hypoglossus is beteg (a nyelv az egészséges oldal felé tér el). Strabismus sem ritkaság. A végtagbénulásoknál nem annyira paresisről, mint inkább az izmok rigiditása folytán a használhatóság nagyfokú csökkenéséről van szó. Sokkal gyakrabban béna a jobb testfél, mint a bal, a kéz is rendesen erősebben béna, mint a láb. Nem egyformán bénult az egész végtag sem, mert egyes izomcsoportokon mindig kifejezettebb a bénulás, főleg a hajlítókon. Ezáltal a beteg testfél jellemző kényszertartása jön létre : a láb térdben kisfokban be van hajlítva, úgyhogy csak a lábujjakkal érinti a talajt, befelé rotált és a kilépés kifelé és előre hajló ívben történik, miközben a láb súrolja a talajt. A kar könyökben hajlított és szárnyszerűleg oldal felé kissé elemelődik. A kar a láb minden mozgásával együttmozog. A bénult végtagok használhatósága erősen csökkent. A spasmus aktiv mozgásoknál fokozódik (intentiós spasmus). Némely gyermeknél minden mozgásnál remegés lép fel (intentiós tremor), míg máskor ataktikus vagy rövid, rángásszerű choreás vagy lassú, nagyívű, az ujjak erős dorsális flexiójával járó athetotikus mozgások jönnek létre. A reflexek fokozottak, Babinski positiv, nem ritkán lábclonust találunk, érzési eltérés nincs, az izmok elektromos ingerlékenysége normális. Kezdetben nem is atrophizál az izomzat, csak bizonyos idő múlva maradnak vissza a béna végtagok hossz- és szélességi növekedésben. Ilyenkor trophikus zavarok is mutatkoznak : a bőr hűvössége és cyanosisa. Minden esetnél visszamaradhat symptomatikus epilepsia, intelligentia-zavar vagy pedig abnormis jellembeli tulajdonságok. Az anatómiai elváltozásokra vonatkozólag lásd encephalitisnál.
