Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A pajzsmirigy betegségei - A vér betegségei
176 A vér betegségei. dőljünk mindig leuksemiára. Ha a leukocyták nem szaporodtak meg, mégis lehet jelen leukaemia (aleukaemia). A lymphocyták túlsúlya a granulált alakok felett helyes útra vezet bennünket. Gyakorlatilag a korai helyes diagnosisnak csak annyi értéke van, hogy megőriz attól, hogy a prognosist kedvezőnek mondjuk, amint azt purpuránál tennőnk. Mert a «leukaemia»-diagnosissal egyúttal a betegség feltétlenül kedvezőtlen prognosisát is kimondottuk. Myeloid leukaemia. A myeloid leukaemia a myeloid-rendszernek a lymphoid leukse- miával analog megbetegedése. A két betegség közötti principiális eltérés a vérképben jut kifejezésre. Myeloid leukaemiánál a lymphocyták teljesen háttérbe szorulnak és a csontvelői elemek : a granulált neutrophil, eosinophil és basophil leukocyták szaporodnak meg erős fokban. Azonkívül megnő a fehérvérsejtek száma is, 100,000-re és még többre. Az érett, granulált sejtek mellett mindig találunk a csontvelőből származó éretlen alakokat : myelocytákat, myeloblastokat és atipikus alakokat. A myelocyták gyakran mint metamyelocyták lépnek fel, azaz mint a későbbi neutrophil stb. leukocytákat közvetlenül megelőző alakok, melyek bevágásos magjukról ismerhetők fel. A prognosti- kailag kedvezőtlen, akutan lefolyó eseteknél, továbbá rosszabbodásnál és a halál előtt a granulált éretlen alakok erősen megfogynak és — mintegy a sejtképző szövet kimerülésének jeleként — még korábbi alakok jelennek meg, t. i. az említett myeloblastok : nagy sejtek lymphoid alakkal, basophil protoplasmával és nagy maggal vagy egészen hiányzó, vagy csak kevéssé kifejezett granulatióval (myeloblast-leukaemia). A vérkép tehát a myeloidsorozat valamennyi átmenetét tartalmazza és még tarkábbá válik azáltal, hogy bizonyos számú nagy mononucleáris és átmeneti alak (ezek szintén a myleoid rendszerhez tartoznak), továbbá ú. n. Rieder-alakok, t. i. myeloblastok abnormi- san lebenyezett maggal, lépnek fel. Az eosinophil és hízósejtek viselkedése különböző : néha nagy tömegben lépnek fel, néha ellenben egyáltalán nem találhatók. A vörös vértestek száma és haemoglobintartalma lecsökkent, még pedig annál erősebben, minél tovább áll fenn a betegség. Igen sok normoblast jelenik meg, továbbá polychromatikus sejtek — több mint lymphatikus leukaemiánál — ami annak a kifejezője, hogy az egész myeloidszövet (az erythroblastikus is) izgalmi állapotban van. Erős anaemiánál megaloblastok is fellépnek. Anatómiailag a myeloidszövet általános hyperplasiája áll fenn úgy a csontvelőben, valamint olyan helyeken is, ahol normálisan nincs myeloidszövet, hanem csak újonnan képződött. A csontvelő piszkosvörös vagy sárgás. A lép erősen megnagyobbodott, szövete myeloidszerűvé alakult át. Myeloid- burjánzásokat találunk a májban és a nyirokcsomókban is. Olyan óriási kiterjedést, milyent a lymphaticus burjánzások vesznek fel, myeloidleuksemiánál nem találunk. A betegség lefolyása — eltekintve a vérképbeli elváltozásoktól és különbségektől — nem nagyon különbözik a lymphatikus leukaemiáé-
