Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Részletes rész - I. Az újszülöttek megbetegedései (Fejlődési rendellenességek)
Meghatározás é kórokok. Bonczlelet. Tünetek. A csecsemők kötőszövet keményedése. Sclerema adiposum. Ha a csecsemő az első hetek és hónapokban rossz táplálkozási viszonyok, rossz levegő, hideg környezetben él, természetesen sokkal kevesebb életerővel is rendelkezik, s ha — ami ily körülmények közt inkább szabály, mint kivétel — gyomor-béllobban megbetegszik, vagy huzamosabb ideig tartó tudőlob által elgyöngül, a testsúly lecsökken, a csecsemő nagy folyadékveszteséget szenved el, szívműködése gyenge, és erélytelenné válik, a hőszabályozó központ működése megszűnik vagy csökken, a melegtermelés kisebbedik. Ezen viszonyok adják okát és magyarázatát azon állapot kifejlődésének, melyet sclerema-nak nevezünk, mely egészben véve a szervezet összes működéseinek csökkenésére mutat s nem egyéb, mint a bőralatti kötőszövet és bőr kiszáradása, megkeményedése. Annál könnyebben jöhet ezen kóros állapot létre a csecsemőnél, miután az ép viszonyok közt félig folyékony állapotban levő bőralatti zsirszövetben a szilárd zsírsavak, a stearin és palmitinsav túlsúlyban vannak a folyékony oleinsav fölött s ha a csecsemő hőmérséke maradandóan csökken, e zsírok félig megmerednek, tömörödött állapotba kerülnek, ami nagy részben hozzájárul a bőralatti kötőszövet keménységéhez. Az elmondottakból következik, hogy a sclerema adiposum nem önálló megbetegedés, hanem a zsírok említett tulajdonsága, a gyengült szívműködés, a hőszabályozás hiánya és a folyadékveszteség következménye. A scleremával elhalt gyermek bőre egészen tömött tapintatu, a bőr bevágásánál folyadék nem szivárog ki, a bőr alapjához rögzített, mintegy megrövidült, száraz ; az ujjbenyomatot nem tartja meg. A zsírszövet száraz, vérszegény, esetleg elég jól fejlődött lehet. Górcső alatt a bőr és bőralatti kötőszövet edényei igen szükeknek tűnnek föl, a zsírsejtek magvai rendesen jól láthatók; a belső szervekben mindig megtaláljuk azon elváltozásokat, melyek a scleremára vezettek, legtöbbször gyomorbéllobot, vagy annak következtében fejlődött sorvadását a bél izomzatnak, tüdőlobokat, kiterjedt hörghurutot. A sclerema nem annyira az első életnapok, mint az első hónapok megbetegedése; föllépésének ideje az alapbántalom hevessége és a gyermek erejétől függ; rendesen az 1—3. hónap között észlelhető, aránylag ritka megbetegedés. A sclerema föllépése előtt az ily atro- phikus gyermek bőre sápadt, vérszegény, nagy, könnyen mozgatható ' V
