Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XV. Lister antisepticus sebkezelési módszerének fejlődése
85 melyet azonban szakadékonysága miatt ragtapaszszal meg kell erősíteni. Ezt a tapaszt közvetlenül az antiseplicus védőiakaró eltávolítása után a tályogra kell helyezni s 3 oldalán ragtapaszszal odaerősíteni, az alsó szél szabad marad, hogy a geny kifolyhasson. Erre a horganylapra a geny felfogására szolgáló szövet jön, melyet pólyával rögzítünk. A kötést naponkint változtatjuk s mindig igen gondosan járunk el: ugyanis a régi kötés eltávolítása után azonnal befödjük a nyílást a leirt antisepticus takaróval; ez alatt nyomjuk ki a tályogot, tisztítjuk meg a bőrt, helyezzük a sebbe vagy távolitjuk el belőle a lintdugaszt. Ezt a takarót csak abban a pillanatban távolitjuk el, mikor a carbolpépes horganylemezt ráhelyezzük. Abból a czélból, hogy meggyőződjünk, hogyan kiseb- bedik a tályogüreg, néha az antisepticus takaró alatt meg- kutaszoljuk ; a kutaszt használat előtt carbololajba kell mártani. »Ez, írja, talán túlzásnak fog látszani; aki azonban csak egyszer látta azt a tömérdek sok bomlást okozó csirt, mely egy kórterem levegőjében szálldogál, az inkább csodálkozni fog azon, hogy az antisepticus eljárásmóddal még egyáltalán elérhető valamely eredmény, minthogy bármilyen csekély óvatossági szabályt elhanyagoljon.« Lister ezen antiseplicus módszerével kétségtelenül jobb eredményeket ért el, mint az addigi sebkezelésmódokkal el lehetett érni. A Lancet 1870 jan. 1 és 8-iki számaiban egy czikke jelent meg ezen czimen: »Az antisepticus sebkezelésmód kedvező hatása sebészeti kórházak egészségi viszonyaira« (Thamhayn id. műve 114 old.), melyben elmondja, hogy »a Glasgow-i kórház kórtermei az antisepticus sebkezelésmód meghonosítása előtt, egész Angliában hírhedtek voltak«; pyaemia, orbáncz, kórházi üszög igen gyakoriak voltak. Végtagcsonkitások után az eredmények igen rosszak voltak. így 1864-ben 17 ilyen operált közül meghalt 7; 1866- ban 18 közül 9; mig az antisepticus eljárás mellett 1867- ben 7 végtagcsonkitás volt s mind meggyógyult; 1868-ban
