Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XV. Lister antisepticus sebkezelési módszerének fejlődése
86 17, meghalt 3; 1869-ben 16, meghalt 3. 1864 és 1866-ban 455/?%, az antisepticus eljárás mellett 15% volt a halálozás. Ha ezen számok kicsinységüknél fogva nem is birnak döntő erővel, a javulást mégis eléggé mutatják. Lister azonban módszerével nem volt megelégedve, hanem folyton javította. Első közleményétől kezdve minden újabb czikke a módszer változtatása volt, mely mindig azt czélozta, hogy az aniisepticum erélyesebben hathasson, de a seb annak izgató hatásától védve legyen. E czélból sima horgany- lemezt helyezett a sebre s csak erre a kötést; majd mindenféle módon készített védőtapaszokat alkalmazott, melyek közül legjobbnak találta a schellakkal készített karbolos tapaszt; calicotra kente, később guttapercha szövetre. Ezzel a tapasz- szal erősítette oda a horgonylemezt s erre jött a kötés. A czél volt: a sebet védeni s mégis az antisepticum jóhatásának kitenni. Szétesésekkel járó folyamatoknál, genyjáratokkal összekötött műtéti sebeknél igen ajánlja a chlórzink oldatot (272 gm 30 gm vízre; tehát mintegy 8°/o-os oldat) a cárból helyett. Fecskendővel a genyjáratokba fecskendezi s dörzsöléssel, simítással szétterjeszti az üregben. A csonkot is ezzel a szerrel kezeli, ha szétesés volt már a műtét előtt. (Thamhayn 164 old.). Lister maga sem közli az összes változtatásokat, melyeket az évek folyamán sebkezelési módjával kipróbált. Azok, amelyeket én a fentiekben leírtam, a legnevezetesebbek, melyekből a typicus Lister-féle eljárásmód fejlődött. Ezt ő maga egy 1871-ben megjelent sebészeti munkában irta le először(»A System of Surgery by various Authors.« Közölve Thamhayn id. müvében 165.) s ezen alakban, alig valami csekély változtatással, alkalmazták még 1886-ban is.
