Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)

VIII. Semmelweisnak és felfedezésének méltatása

43

VIII. Semmelweisnak és felfedezésének méltatása.

Ha valaki ma, mikor a Semmelweis által hirdetett tanok igazsága általánosan el van ismerve s minden részletükben évtizedeken át kiművelve, mondom, ha valaki ma Írja meg a gyermekágyi láz vagy a szülészeti antisepsis történetét, nem irhát mást, nem irhát többet és a tárgyat nem világosíthatja meg jobban, mint Semmelweis tette ezt 55 évvel ezelőtt.

Tanának lényege (102—103. old.): a gyermekágyi láz felszívódási láz; oka bomlott állati szervi anyag, mely fel- szivatik; a bomlott állati szervi anyag forrása; 1. a hulla;

2. minden bomlott anyagot szolgáltató betegség (rák, caries);

3. minden szervi képződmény, mely bomlásnak indult (vér, folyás). Nem az anyag a lényeges, hanem a bomlás foka (nicht was selbe darstellen, sondern der Grad der Fäulniss kommt in Betracht).

Mit mondunk ma a gyermekágyi láz okairól?

A fertőzés okai a mindenütt jelenlévő csirok. Az ellenség ma is épen olyan láthatatlan, mint akkor volt.

A fertőzést okozhatja Semmelweis szerint a vizsgáló ujj, a műtő keze, műszerek, a levegő, szivacsok, bábák, ápolónők kezei, kik betegek bomlott ürülékeivel érintkeznek s azután nőkkel, kik épen szültek, foglalkoznak, ágytálak, szóval minden, ami bomlott állati szervi anyaggal szennyezve van s. érintkezik a nemi részekkel (103. old. utolsó bekezdés).

Mit tartunk ma a fertőzés terjesztőinek? Ugyanezeket.

Az a hely, hol a felszívódás történik Semmelweis szerint a méh belső felülete, a belső méhszájtól felfelé, mert itt a terhesség folytán elpusztult a nyálkahártya, minek következtében igen nagy a felszívási képessége. A nemi szervek többi részei, melyek nyálkahártyával vannak födve, sértetlen állapotban vastag hámrétegüktől védve, nem bírnak felszívó képességgel ; sérülés után azonban a nemi részek bármely helyén felszívódás történhetik (104. old. első és második bekezdés).