Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
VIII. Semmelweisnak és felfedezésének méltatása
44 Lehet, hogy a fertőző anyagnak fel kell jutnia a méh- üregbe, mint Semmelweis állítja, bár nem valószínű. Hihetőbb, hogy a fertőző anyag a durva vizsgálástól keletkező apró felhámhorzsolásokba beoltatik s valószínű, hogy a fertőzés gyakoribb módja az, melyet ő második sorban említ, a mikor t. i. a nemi részek hámrétege megsérül. Minden jel arra vall, hogy a fertőzés mechanismusa olyan mint az oltásé: a hüvelyben és a méh hüvelyi részén bárhol történhetik. Lehet, hogy leginkább a méhnyakba való benyulás eredménye. Semmelweis felfogása ebben a maitól nem állt messze, vagy legalább ma sem tudunk biztosabbat a fertőzés útjáról, mint ő tudott. A fertőzés időpontjára nézve az a véleménye, hogy a terhesség alatt ritkán, leggyakrabban a szülés alatt, néha pedig a gyermekágyban történik. Ezt azzal magyarázza, hogy a terhesség alatt a belső méhszáj csak ritkán van nyitva, mig a szülés alatt nyitva van, a felszívó felület tehát jól hozzáférhető. A lepényi időszakban és a gyermekágyban szerinte vagy a tátongó nemi részekbe behatoló levegő fertőz, vagy a bomlott állati szervi anyagokkal szennyezett tárgyak, melyekkel a sérült nemi szervek érintkeznek. Ehhez a véleményhez ma már nem csatlakozhatunk. Semmelweis elméletéből levonta a helyes következtetést, mikor ezeket a tételeket igy megállapította, de ma ezeket a tényeket máskép magyarázzuk. Terhesség alatt ritka a fertőzés, nem azért, mert csukott a belső méhszáj, hanem mert terheseket ritkán vizsgálnak. A tény, hogy terheseknél fertőzés előfordulhat, inkább a mellett szól, hogy a fertőzés helye n nemi részek alsó szakasza. Fertőzhet-e a nemi részekbe behatoló levegő, az még ma is vita tárgya. Nehezen bizonyítható, én nem hiszem. Oldalfekvésben történő szülésnél igen sokszor kibugyborékol a vér a behatolt levegővel s nem történik baj, sőt ezen fék-
