Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
IV: Az antisepsis előtti idők. A gyermekágyi láz s az ellene való védekezés története Semmelweisig
9 orvosi beavatkozás is történt, annál inkább meg volt a fertőzés lehetősége. Tömeges megbetegedés bizonyosan nem fordult elő, még kevésbé egyszerre megbetegedések sorozata ugyanazon bába vagy orvos gyakorlatában. Nem volí rá alkalom. Hivatásos bába alig volt, többnyire idősebb rokonok vagy szomszédok segédkeztek a szülésnél; orvost ritkán hívták, vagy ha hívtak, az szerencsére nem sok vizet zavart, mert többnyire nem avatkozott be, hanem gyógyszert adott. Ily viszonyok közt megtörténhetett, hogy a czélszerütlen vagy egyáltalán hiányzó segély miatt a sziilőnö meghalt, de fertőzésre vagy a fertőzés továbbhurczolására kevés alkalom volt. Olyan volt ez a segítség, mint a milyen ma is az állatok körül t. i. spontane, segítség nélkül hagyják elleni, ha tudnak, azért is csak elvétve fordul elő ezek közt fertőzés folytán láz, akkor t. i., ha valamilyen beavatkozás történt. Ennek a felfogásnak a helyességét bizonyítja, hogy a gyermekágyi láz fogalma csak későn állapíttatott meg, pedig kétségtelen, hogy tudták, miszerint a szülés czélszerütlen vezetése megbetegedéseket okozhat. A legrégibb könyvben, mely bábák számára Íratott, (117 Kr. u.) Moschion-éban (Moschionis de mulierum passionibus liber, kiadta F. O. Dewez Bécs- ben 1793-ban görög és latin szöveggel), a latin szöveg 52 fejezetében (134—136 oldal), mikor kíméletes bánást ajánl, ezt mondja: «ne inflammatione aut haemorrhagia uteri laesio consequatur»; tehát feltételezték, hogy a méh sértését lob követheti. Az 53 fejezetben (136—137 oldal) ezt mondja: «utatur omnibus liquoribus et injectionibus, quibus in uteri inflammatione úti solemus«; tehát nemcsak ismeri a rnéli- lobot, de fecskendésekkel kezeli. A 127-ik fejezetben (175 oldal), mely »de uteri inflammatione« szól, a méhlob okai közt fel van említve »si obstetrix male in partu officio suo functa sit;« ezen fejezetben a hashártyalob pontosan le van írva, úgyszintén az izzadmányok (tumor inflammatorius) s kezelésükre többek közt venaesectiót ajánl, aminél 17 század után sem jutottak sokkal messzebbre az orvosok. Ismer-
