Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
IV: Az antisepsis előtti idők. A gyermekágyi láz s az ellene való védekezés története Semmelweisig
10 ték tehát a lobot, tudták, hogy a szüléssel kapcsolatban előállhat, de járványról vagy csak nagyobb számú megbetegedésről nincs szó, pedig alig kerülte volna el figyelmüket, mert jól észleltek. Mellesleg meg akarom jegyezni, hogy épen Moschion könyve meglehetősen sok fölösleges belső manipulatiót javasol a terheseknél és szülőnőknél. így a 35-ik fejezetben (126—127 oldal) a terhesség 9-ik hónapjában teendők közt a szülőutak előkészítésére azt javasolja, hogy »balnea in usum vocunda et pessarin ex adipe anserino el medulla cervina composita. Praeterea inuncto digito uteri osculum lender aperiendum, velut praegnantibus mulieribus in more est.« Az 52 fejezetben (134—135 old.) ez van: ». . .digito manus sinistrae oleo inuncto uteri orificium sensim dilatans aperiet (t. i. obstetrix) stb. Ezekből kitűnik, hogy sok fölöslegesre tanították a bábákat ; de azt hiszem nem helytelen a feltevés, hogy ez csak szürke elmélet volt, melyről nem sok bába szerzett tudomást. Ha minden asszony, ki szülés körül segédkezni szokott, igy járt volna el, bizonyosan jóval több megbetegedést láttak volna. Visszatérek kiindulásomhoz: régente gyermekágyi lázat mint specialis megbetegedést nem ösmertek; de nem ösmer- ték sokkal később sem. Carus »Lehrbuch der Gynaekologie zweite Auflage Wien 1829« czimü könyvének első kötetében a 18-ik oldal után kötve van egy »Chronologische Übersicht der Geschichte der Gynaekologie« s itt említve van: »1718 Strother unterscheidet zuerst das Puerperalfieber.« Ez a felfedezés nem igen juthatott köz tudomásra, mert egy 1756 ban, tehát Strother után 38 évvel megjelent német nyelvű szülészeti tankönyvben, melynek czime »D. Johann Ehrenfried Thebesii stb. Hebammenkunst, Hirschberg u. Liegnitz 1756« szó sincs a gyermekágyi lázról. Ezen könyv Írója előkelő, tanult orvos volt, sokat utazott, folyton idézi Mauriceau-t, La Motteot. Említi a tejlázat (IV. rész 459—460 oldal), hangsúlyozza, hogy csak
