Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Brand János: A foghúzás utáni kóros vérzések okairól
Irta: Brand János dr. klinikai gyakornok. A foghúzás utáni kóros vérzések okairól. A foghúzás utáni kóros vérzés célszerű ellátásához a vérzés okainak ismerete elengedhetetlenül szükséges. A tisztán helyi okokra visszavezethető vérzés csak lokális beavatkozást kíván; az általános okokból származó vérzésnél is fölötte fontos a helyes sebellátás, mindazonáltal ez egyedül mégsem vezet célra: szükséges, hogy a vérzést előidéző ok felismerésével a lehetőséghez képest előkészítő, kauzális therápiát vezessünk be. Míg a külső behatásoktól független nyálkahártyavérzések szivárgó természetűek és tulajdonképen csak csekély vérveszteséggel járnak, — kivéve azokat az eseteket, amikor az összes nyálkahártya- felületek kórállapota folytán e csekély vérzések disszemináltan oly óriási felületeken történnek, hogy ezáltal váhatnak veszélyessé, — addig a postextrakciós sebből a vérzés intenzitása, vagy hosszú ideig való fennállása folytán sokkal gyakoribb a kivérzés veszélye. Következik tehát ebből, hogy míg a nyálkahártyavérzésnek főként diagnosztikus jelentősége van, addig a szóbanforgó sebvérzés a közvetlen betegellátás szempontjából jelentős. Foghúzásnál a vérzés ugyan aránylag kis sebből történik, de itt a sebzés nagysága prognosztikus szempontból csak alárendelt jelentőségű, mint azt a haemophyliások foghúzás utáni elvérzései bizonyítják (Seidel). Jelentőssé válhatik a vérzés azáltal is, hogy gyakran épp a foghúzás és a műtéti beavatkozás, amikor az egészségesnek tartott egyén vérzésre való hajlama kiderül. De valamely, már műtéten átesett egyén anamnezise sem biztosít bennünket a foghúzás utáni vérzés prognózisát illetően; mert először is a különféle szövetek vérzési ideje különböző lehet (megfigyelték, hogy pl. egyes haemo- phy Másoknál más a bőr vérzés ideje, mint a nyálkahártyán ejtett sebből eredőé [Abderhalden]), másodszor pedig ismert tény, hogy valamely vérzési hajlammal járó megbetegedés periodikus manifesztá- tióját latens időszak követheti, mely utóbbi alatt végzett műtéti beavatkozás számunkra ezért nem nyújt használható anamnetikus adatokat. Ilyen hajlamosító betegségeket látunk a diathezisek között; az essentiális thrombopeniánál pl. ha a sebészi beavatkozás történeteseu a tünetmentes időszakra esik, — a vérzés megszűnése a normális idő alatt következik be. Ily esetekben tehát a haemorrhagiás diathezis esetleg rejtve maradhat műtéten átesett betegnél is. .234
