Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Brand János: A foghúzás utáni kóros vérzések okairól
A foghúzás notáni kóros vérzések okairól. Általános klinikai tapasztalat, hogy a foghúzások utáni vérzések legnagyobb részében helyi okok szerepelnek. Adott esetekben tehát csak az összes helyi okok teljes kizárása után gondoljunk valamely általános ok lehetőségére. A helyi okok közt elsősorban említhetjük 1. a trau más sérüléseket. Foghúzás alkalmával a paradentium területén sebet ejtünk, ami együtt jár e szövetterület ereinek sérülésével. A vérzés ilyenkor a kapillárisokból és praekapillarisokból történik; nagyobb edények (verő- és gyüjtőerek) sérülései ritkábbak. Klini- kailag jellemző ezen parenchymás vérzésekre az egyenletes vér- szivárgás, mely normálisan kb. 1-—8 percig tart. Ha a vérzés jóval hosszabb, akkor elhúzódó vérzésről, ha a vérzés megszűnése után a seb ismét vérzik: utóvérzésről beszélünk. Ezen már kórosaknak tartott vérzések mechanikai okai lehetnek részint a beavatkozás keresztülvitelének általunk jól ismert nehézségei, részint a beavatkozás hibás módjai. A beavatkozás alkalmával történő hibák közt (Balogh) említhetjük a) a lágy és csontos részek roncsolását; létrejöhet ez a kellő óvatosság be nem tartása esetén, máskor pedig az alkalmazandó eszközök hibás megválasztása miatt. Létrejöhet továbbá b) ha a foghúzást nem fejeztük be, amikor pl. az élő fogbél vérzik, vagy a fognak a nyak niveaujában történt betörésénél, mely utóbbi esetben a sebszélek összefekvésének és az alvadék kiképződésének nincs meg a feltétele. Ide sorolhatók c) a hiányos sebellátás következtében fellépő elhúzódó és utóvérzések. Ezek az említett, a foghúzás alkalmával elkövetett hibák tehát elhúzódó és utólagos vérzések okozói lehetnek egyrészt azáltal, hogy a letört, éles alveolusszélek az ereket inkomplet módon megsérthetik, e sérült erek pedig visszahúzódni nem tudnak, ami a vérzéscsillapodás feltétele, — másrészt azáltal, hogy a roncsolt sebben a véralvadás folyamata gátolt. Az elhúzódó véralvadásnak ezen helyi okain kívül, mely minden bizonnyal a hiányos aktív felületekre vezethető vissza, — általános okai is lehetnek. Megeshetik ugyanis, hogy ezen elkövetett hibák bármelyike csak előidézője valamely kóros elváltozásnak, illetve csak kiváltója a már a priori fennálló, alkatilag megalapozott kórhajlamnak és így csak kondicionális oka a vérzésnek. A foghúzás utáni kóros vérzés ezen említett közvetlen helyi okai mellett, közvetve játszhatnak szerepet 2. a paradentium szövetének gyulladásai, melyek az érfalzat lokális megbetegedésére vezetnek. Ilyenkor gyakoribbak az utóvérzések, a) Az akut gyulladások közül már a periodontium savós gyulladása is oka lehet a szokottnál erősebb vérzésnek, a periodontium ereinek aktív vérbősége következtében. Máskor a szövetek elhalásával járó súlyosabb jellegű gyulladások (osteo-periostitisek) esetén az előidéző kórokozók a már esetleg roncsolt lágyrészeken, az alveolust kitöltő vérrögön, az ereket elzáró thrombuson felszaporodva, a megalvadt vérrög szétesését és az érfalzat elhalását idézik elő, miáltal az ú. n. szeptikus arroziós utóvérzések támadhatnak, b) A krónikus gyulladások, közül az erekben gazdag kötőszövetes produktumok (granulómák) adhatnak alkalmat foghúzás kapcsán vérzésekre. Az eddig felsorolt helyi okok mellett — mint már említettük általános okoknak is szerep jut a parenchymás vérzések eredetében, 235
