Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)

Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre

I)r. Máthé Dénes

Charles L. Alexander: Anatómiai lenyomat után készült gipszmintára sellakbázis lemezt készít harapási sánccal, körülbelül meghatározva a harapást. Akármilyen artikulátorba begipszeli a gipszmintákkal együtt és elkészíti a viaszprotézist. A fogak helyén a viaszt felpuhítja, szájba helyezi, a beteggel összeharap tat és a fogakat most már a kívánt helyes okkluzióba nyomkodva, egyúttal a viaszszéleket is kialakítja. A szájból kivéve lehűti, gipszet helyez rá és újból lenyomatot vesz gipsszel. Röviden, a viaszprotézissel vesz gipszlenyomatot, azt mint helyes okkluziós egyéni kanalat használva. Az így nyert lenyomatat sellakoldattal, majd szandarákkal bevonva s mindjárt beágyazza a küvettába a vulkanizáláshoz. A megmelegített küvetta- részeket szétnyitja s a már megkeményedett beágyazó anyagból kifejti a viaszt és kiforrázza. Előnye, hogy a viaszprotézissel a lenyomat úgy kerül a küvettába, ahogy az orvos azt a szájban kidolgozta. (A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy minden esetben úgy fejthessük ki, hogy a beágyazó gipsz meg se sérüljön.)

Wustrow-féle mozgáslenyomat. (Bewegungsabdruck). Wustrow anatómiai gipszmintára 2 mm vastag sellaklemezt fektet, a széleket lerövidíti, hogy az alveoláris gerinc fölött végződjenek, köröskörül visszahajtva a bázislemez széleit. A gipszréteget Angle szerint csak a szélekre és a gerincéi helyére helyezi, a szájpadlást szabadon hagyja. A kanalat gipszszel úgy vezeti a. szájban, hogy először frontálisan nyomja fel. miáltal a gipsz elölről és oldalról a kanalat a közép felé és a lágyszájpad felé kitölti A kanál bevezetése után a beteg az ajkát erősen lefelé nyomja. Ilyenkor az áthajlási redőben lévő izomcsoportok és a lágyszájpad maximális lefelé mozgást végeznek. Az így nyert lenyomat után készült protézis szerinte helyén marad és decubitust nem okoz. Gysi és Tench szerint a lenyomatkanál széle az alveoláris nyujtvány- tól elálljon, hogy e helyeken a gipszréteg vastagabb lehessen. Wustrow ezt ellenzi, mert szerinte a vastag gipszréteg elnyomja a lágyrészekét. Ha a gipszrészek letörnek, új lenyomatot kell venni. A hátsó határnak a tubereket összekötő egyenesbe kell lennie. Az „A“ vonal meghatározását és berajzolását a szájba tintaceruzával szükségtelennek, sőt veszélyesnek tartja, A kompoziciós anyagokkal való lenyomatvételt ellenzi. A protézis hátsó széleinek nem mozgó, de lágyrészrétegben kell feküdnie. Ha a lemez túlhátra ér, a lágyszájpadra akkor hányási és öklöndözési ingerek lépnek fel.

Ehricke ismert kanalaival jó gipszlenyomatot vesz és ezen készíti el a protézist, amelyen utólag változtat. Ha az így nyert protézis nem funkcionál, vagy decubitust okoz, a széleket lefaragja, fekete gutta- perchát helyez rá (Schrott eljárás) szájbahelyezve viselteti, s az így kialakított széleket újból vulkanizáltat ja.

Hans Rehm két elvben különböző lenyomatmódot különböztet meg: anatómiait és funkciósat. Az anatómiai lenyomat javallt jól fejlett fog- medernyujtványnál és magas szájpadlásnál, amikor a protézis jó re- tencióval bírhat és a nyálkahártya resilentiája lényeges különbségeket nem mutat. Erősen sorvadt fogmedernyujtvány és lapos szájpadnál, felül gipsz funkciós lenyomatot ajánl, ha a felső állcsont nyálkahártyája lényegesebb engedékenységet nem mutat.

Erősen sorvadt alsó állcsontnál kemény kanállal funkciós guttapercha lenyomatot javall. Felső funkciós Kerr lenyomat (kompresz98