Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre
sziós lenyomat) csak akkor indikált, ha a nyálkahártya jelentős engedékenységet mutat, vagy az egyes nyálkahártyarészek engedékenysége nagyon különböző. Eichentopf a Wustrow és Kantorowicz lenyomati eljárását összehasonlító vizsgálatnak vetette alá és úgy találta, hogy a Kantorovvicz- féle szívóprotézisek jobban tartanak, de ha valami okból a hátsó széleket (pl. a beteg nem tűrte) rövidíteni kellett, a Wustrow-féle protéziseket találta jobbnak. Végeredményben Wustrow eljárását ajánlja. M. Leise (Frankfurt a. M.)Nüsslein és Reichenbach nyomán összehasonlító vizgálatokat végzett a különböző lenyomat eljárások (1 anat. gipsz, 2. funkciós gipsz, 3. funkciós Kerr) alapján készített felső lemezek tapadására vonatkozólag és azt találta, hogy az alapiemez jósága, tapadása a lenyomattól függ. A lenyomattal lehető nagy felületet kell lemintázni, hogy a rágónyomás az alaplemezre nagy felületen egyenletesen osztódjék el. A működéses lenyomatvételt 1913-ban Gysi vezette be, Green, Supplee és Tench szerint (G. S T. módszer). Összehasonlító vizsgálatai alapján kiderült, hogy azoknak tapadóképessége volt a legtökéletesebb, amelyek Kerr-rel vett működéses lenyomat alapján készültek. Ezért ő a gipszszel vett anatómiai és gipszfunkciós lenyomatot elveti annál inkább, mert csak a Kerr-lenyomat alapján készült lemez biztosíthatja a nyálkahártya egyenletes megterhelését. Ader tájékoztató lenyomatét vesz Kerr-rel, a kanálhatárokat berajzolja a lenyomatba, kiönti. A tanulmányi modellekre alakítható fémlemezből (nem írja le, milyenből) egyéni kanalat készít, összecsavart dróttal megerősíti. Megtölti plasztikus anyaggal, s megmelegítve erősen a gipszmintára nyomja, majd eltávolííva a széleket, derékszögben lefaragja. A gipszmodellen így készült kanállal funkciós lenyomatot vesz, felpuhítja a lenyomatanyagot, a szájban erősen felnyomva. A széleket elől és kétoldalt kidolgozza, lehűti, a szájból eltávolítja és a szélekre köröskörül lenyomattekercset helyezve, most már az izommozgásokat veszi fel a szájban, mindaddig, amíg szelepszerű záródást el nem ér. A hátsó lezárást úgy végzi, hogy az orron át erősen fuvat, amikor a fölpuhított hátsó szélt az erősen lefelé nyomuló lágyszájpad ledomborítja. E helyen levágja, speciális fecskendővel fekete viasz- csíkot fektet, tubertől-tuberig és újból szájba nyomja. A tehermentesítendő helyeket a szájba rajzolva, a kész lenyomatot ismét szájba viszi, e helyek pontos megjelöléséhez. Szerinte az esetek 90%-ában a lenyomatot kompozíciós anyaggal kell venni és csak 10 százalékban gipszszel. Nagyfokú sorvadásnál, lötyögő, csontmag nélküli gerincnél, ha a szájpad vékony, elasztikus, kevés submucosával bíró nyálkahártyával fedett és ha az alveoláris nyúlvány szabálytalan alakú, akkor gipszlenyomatot vesz Trubase lemezkanállal, amelynek végére fekete viaszcsíkot helyez (Trueplastik lenyomat technika). Ha áttekintjük ezt a sokféle felső lenyomati módot és azok indikációit és az egyes szerzők véleményeit, akkor azt láthatjuk, hogy egyik lenyomati mód sem felel meg minden esetben. Az indikáció felállítása a. lenyomatvételhez és valamelyes osztályozás csakis a szájban talált anatómiai viszonyok alapján lehetséges. A szerzők jórésze Merk, Tr ebit sch stb. is ilyen alapon osztályozzák a lenyőmatmódokat, A fogatlan száj különböző lenyomatvéleli módjainak javallata és kritikája 99
