Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre
A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája 1. Anatómiai lenyomat: plasztikus lenyomatanyag magas kanállal, csak orthodontiához javallt. Anatómián lenyomat után protézis sokasom készíthető. 2. Funkciós lenyomat: alacsonyszélü kanállal, gipszszel vagy Ker- rel, a pofa és ajkak maximális elhúzásával, amely tehát csak a mozdulatlan nyálkahártyafelület lenyomatát adja. Funkciós ugyan, de protéziskészítésre nem alakalmas. Szerinte ezeket csak részleges protézisek készítéséhez lehet használni, ahol még vannak természetes fogak. Nem más ez, mint egy tájékoztató lenyomat, ahol szintén maximálisan kell elhúznunk a pofát. 3. Szívó lenyomat: amely felül minden esetben javallt. Követelményei: 1. a szélek légmentesen, szelepszerűen zárjanak; 2. a kész protézis mozgásai közben se jusson levegő alá ja. A szívó protézis legfontosabb tényezői a tapadás és a légnyomás. A tapadás a nyálkahártya és a protézis közti nyálrészek kohézióján alapul. Kicsiny erő, amely csak nyugalomba képes rögzíteni a lemezt, mihelyt rágni próbálnak vele, levegő jut alája és leesik. A légnyomás ezzel szemben, ha hatását a protézisre is kifejti, a lemezt cm2-ként kb. 1 kg nyomással szorítja a felső állcsonthoz anyira, hogy az kb. 25 kg függőleges húzást is elbír, ami már elegendő erő rágáskor is a protézis helybentartására. A légnyomás hatása akkor mutatkozik, ha valamely erő, pl. a rágáskor fellépő káros billentőhatás, a lemezt helyéből kimozdítani igyekszik. Szerinte az egész felső protézist szívókamraként kell elkészítenünk az ő szívólenyomata alapján, úgyhogy a széleket záró nyálkahártya köröskörül a lemez kis mozgásait követni tudja, anélkül, hogy levegő jutna alája. Ilyenkor a lemez alatt légüres tér támad, s a légnyomás hatása érvényre jut. A lemez hátsó határát lágy, összenyomható lágyszájpadba kell ágyázni az „A;‘ vonalnak megfelelően. Felső szívólenyomathoz az első ülésben tájékoztató lenyomat veendő maximális elhúzással, valamely alacsonyszélű kész (Kerr Try- phus) kanállal, a lemezhatárokat előzőén a szájban megjelölve. A gipszmintára külön sellakbázislemez készítendő, sánccal ellátva az okkluzió meghatározásához. Második ülésben kanálpróba a szájban (a pofa elhúzásánál a kanál ne essék le) hátul az „A“ vonalig érjen, alul pedig ne terjedjen a lingamentum pterygo-mandibuláléra. Lenyomatanyagul a tulajdonképpeni szívólenyomathoz Kerrt vagy S. S. Wh. fekete lenyomatanyagot használ. A lenyomatanyag melegvízben felpuhítva, eredeti vastagságában helyezendő a kanálra és 60—70 fokos vízben fölpuhítva központosán a szájbavíve, erősen felnyomandó, miközben a beteg a lenyomatét tartó ujjat szopja, száját csücsöríti, s ezzel a kanálszéleken kinyomuló lenyomatszéleket a fizilógiás határokon belül kidolgozza, úgy hogy elől és oldalt a lenyomatszélek jól zárjanak. Az erős felnyomás szerinte fontos tényező, mert ilyenkor a vastagabb, össze- nyomhatóbb részek nagyobb mértékben nyomatnak össze, mint a vékonyak. Ha a nyomás enged, akkor a lenyomat, illetve a kész protézis aiapjáról eltávolodni igyekszik. Az erősebben összenyomott lágyrészek eredeti alakjukat nyerik vissza, a keményebb részek pedig nem nyomatván össze, a protézis ezen részei és a szájpadlás között légüres tér és így szívóhatás támad. 95
