Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Salamon Henrik: A stomatológiai klinika negyedszázados történetének vázlata
A stomatológiai klinika negyedszázados történetének vázlata Az irodalmi munkásság ez állhatatossága, önállósága, mélysége és terjedelmessége — ezek azok a didaktikai és pedagógiai tényezők, melyek Szabót a tanszék legrátermettebb várományosává avatták. Nagy emberek, ha tévednek, nagyot tévednek. Árkövynek, az éles- eszű kutatónak, kiváló tanítónak, elsőrangú elméleti és gyakorlati tudósnak az volt a végzetes tévedése, hogy nem látta meg vagy bizonyos kicsinyes személyi elfogultságok miatt nem akarta meglátni, amit mindenki látott, hogy Szabó a klinikai emberek között a legjogosultabb egyéniség, ha arról volna szó, ki legyen egykor majdan katedrái utódja. A fejlemények az általános felfogásnak adtak igazat és nem a személyes különvéleménynek. Egyetemi tanszék betöltésének kérdésénél a leghivatottabb döntő tényező az orvoskari tanártestület. Nos a fakultás is úgy látta a helyzetet, miként a fentiekben vázoltam és Árkövy szabadságolásának idejére, majd utóbb nyugdíjaztatásának elfogadása után Szabót bízta meg a klinika ideiglenes igazgatói teendőivel és a tanszék ellátásával. 1. Az ideiglenes korszak. (1919—1921.) 1919 elején vonult be Szabó, mint ideiglenes igazgató és tanár a stoma.tologiai klinikára. A klinika orvosi kara, azok az orvosok, tanársegédek, gyakornokok, kurzisták, akik a fakultás elé vitt panaszaikkal megindították a fentebb jelzett fejleményeket, örömmel várták és fogadták Szabót főnöküknek, sőt mint az akkori viszonyok igen alapos ismerője azt mondhatom: csak őt várták! Miként az egész országban és az egész magyar közéletben a khaosz uralkodott akkortájt, úgy a klinikán, mint tengercseppben, kicsinyített arányokban ugyanazon viszonyok voltak észlelhetők. A „bizalmi“ rendszer a klinikán is kialakult úgy az orvosi, mint a segédszemélyzet körében. Az ideiglenes igazgatónak és tanárnak ilyen körülmények között nem volt a kellő önállósága, sem inicia- tivája: az események zökkenésszerüen haladtak úgy, ahogy az ár vitte őket. Szabónak ez időben nem volt más müködéslehetősége, mint alkalmazkodni ezen állapotokhoz, amit számára mindenesetre megkönnyített a klinika orvosainak szeretete; mint engedni lefolyni az árt, míg majdan elkövetkezik az idő az ár visszahagyta iszap le- csapolásához, kiszárításához és főképpen annak az időnek türelmes kivárása, amikor — amihez kétség nem férhetett — eljövend majdan végleges megbízatása. Ezen interregnumhoz ilyen körülmények között nem fűződnek nagyobb horderejű, önálló intézkedések, ezt az interregnumot a szó szoros értelmében ki kellett bőjtölni. 2. A végleges korszak. (1921— . J Elkövetkezett az ideje, hogy a fakultás gondoskodjék a stomatologiai tanszék végleges betöltéséről. Öttagú tanári bizottság^ foglalkozott a kérdéssel és jelentésében, miután sorra bírálta mindazon docensek működését és képességeit, akik egyáltalán tekintetbe jöhettek az ügynél, egyhangúlag azt indítványozta, hogy pályázat kiírásának mellőzésével Szabó József hivassék meg a tanszékre, mint nyilvános rendes tanár. A fakultás ezt az indítványt magáévá tette és ilyen értelmű felterjesztést tett a miniszternek. 25
