Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Brand János: A foghúzás utáni kóros vérzések okairól
Dr. Brand János és? pedig a szervezet vérzéscsillapító mechanizmusának következményes zavara által. A szervezet ugyanis a sérült kapilláris vérzését saját erejéből is csillapítani képes. A vérzéscsillapodás ezen mechanizmusának elemi tényezői a véralvadás, a vérlemezkék szerepe és az érfal aktív kontrakciója. A véralvadás fiziológiáját, valamint a vérlemezkék szerepét az előző dolgozat keretében ismertettük. Az általános okok közül azokat, melyek támadáspontja a véralvadás, illetve a vérlemezkék szerepének zavara, szintén érintettük. Az általános okok azonban gyakran az érrendszer állapotára is kihatva előidézői lehetnek kóros vérzéseknek. A haemostatikus mechanismus érfalkomponensének zavara az érfalak öröklött, vagy szerzett kontrakcióképesség hiányában és szakadékonyságában (fragilitás), vagy az erek áteresztőképességének megváltozásában nyilvánul. 1. A kontrakcióképesség hiányában, azaz a vérerek (lokális) tónuscsökkenésének előidézésében szerepe lehet az érzéstelenítő oldatban foglalt adrenalinnak azáltal, hogy a hatásának megszűntével beálló érfalbénulás esetenkint fokozott és elnyúlt. Fel kell azonban tételeznünk, hogy csak valamely a) veleszületett alkati rendellenesség, illetve rátermettség eseteiben észleljük ezt az érfalra gyakorolt kóros adrenalinhatást, mely ily módon kiváltó oka a foghúzás utáni kóros vérzéseknek (atóniás utóvérzés). Az adrenalinhatással együtt említhetjük a különböző hormonhatásokat (hypophysis, thyreoidea, ovarium), melyek az erekre ható vegetatív idegrendszer közvetítése útján befolyásolják az erek tónusállapotát. így a menstruáció idejére eső foghúzás utáni vérzéseket ovarium-hormonhatásra vezetik vissza. Ezen vérzést kiváltó működési zavarokkal szemben megemlítjük azokat a megbetegedéseket, melyeknél a vérzés okát a kontrakcióképesség hiánya, valamely b) szerzett — morfológiailag is felismerhető —- érfal- megbetegedés. Ilyen az arteriosklerózis, ahol a vérzés oka a paradentium ereinek fragilitása, mint az általános megbetegedés részjelensége. 2. Az érfalzat szakadékonysága és kóros áteresztőképessége a vérzéses diathezisek kóroktanában — a thrombocytaműködés zavara mellett — szintén gyakori szerepet játszik. Kiderül ez abból, hogy a test különböző részein különösen kóros viszonyok közt eltérő a vérzési idő (Morawitz), míg a thrombocytaszám ugyanakkor nem mutat különbségeket; valószínűnek látszik ezért tehát, hogy itt a vérerek is résztvesznek a kóros állapot fenntartásában. Ugyancsak a haemophyliánál is fel kell tételeznünk — a megbetegedésben lényeges véralvadási zavar mellett —- a kapillárisok és a kis erek endotheljé- nek alteracióját. Általában azt mondhatjuk, hogy a vérérkomponens zavarának a haemorrhagiás diathezisek összes alakjainál jelentős szerep tulajdonítható. 3. Ezen említett alkati rendellenességeken nyugvó betegségeken kívül, vannak az endothelrendszernek exogen és endogen méreg- hatások következtében létrejött kóros állapotváltozásai, melyeknek lényege szintén az érfalak áteresztőképességében beállott változások. Ilyenek elsősorban a toxikus ártalmak, avitaminozisok, allergiás állapotok. (Kapillartoxikozis.) A kapillartoxikozisok tünetei elég gyakran rejtve maradnak, mert az érfal ezen defektusát- a haemostatikus mechanizmus tényezői bizonyos határokon belül ellensúlyozni képesek. 236
