Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Salamon Henrik: A stomatológiai klinika negyedszázados történetének vázlata
Dr. Salamon Henrik Utolsó útjára régi tanártársai közül Tauffer, Bókay, Krompecher az egyetem tanácsa és az orvosi Kar képviseletében a prorektor és Kenyeres Balázs tanár, a kultuszminisztérium képviseletében Tóth Lajos h. államtitkár kísérik. Az orvostanári Kar, a Stomatologiai Klinika és a Magyar Fogorvosok Egyesülete nevében néhány mondatban alulírott mond néhány búcsú-szót.“ * A nagy vezér elpihent. Kiket életének utolsó éveiben ellenségeinek hitt, azok őrzik leghívebben, legkegyeletteljesebben dicső emlékét. A kerepesi sírkertben domboruló sírjára ők állítottak gyönyörű gránitkövet és 1925-ben ugyanott számos olasz kartárs jelenlétében nagy gyászünnepélyt, majd a klinikán emlékülést rendeztek. A klinika lépcsőházában áll bronzszobra, hirdetve örökre acre perennis emlékét. Az 1931-iki Budapesten tartott I. nemzetközi stomatologus kongresszus alkalmából ők alapították a háromévenként szétosztásra kerülő Ár kövy-arany emlékér met kiváló stomatologus kutatók jutalmazására. Az elsőt francia tudós vitte hazájába. II. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy az egész fogorvosi kar, a szakmának minden távolabb álló ismerője is Szabó Józsefben látta a stomatologiai tanszék presumtív trónörökösét. A köztudatban élő ilyen általános vélemény nem lehet véletlen körülmények eredője, nem is lehet elfogult vélemény, mert igen valószínű, hogy e véleményt alkotó sokaságban voltak olyanok is, akik nem voltak Szabó barátai, igen valószínűleg olyanok is, akik személy szerint talán nem is rokonszenveztek vele, sőt nagyon közel a feltevés, hogy voltak benne személyes ellenfelei is, — de a szakma jövőbeli reprezentánsát mégis benne látta mindenki. Ilyen általános közvélemeűy- nvel szemben talán indokolt annak a kérdések feltevése, hogy miért-} Erre a következőkben felelek: Szabó az élettani intézettől került mint egész fiatal orvos a fogászati klinikára, ahol igen rövid idő alatt elsajátította a szakma akkori minden alapvető ismeretágát, külföldi intézetekben, nevezetesen Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Svájcban tökéletesítette magát, klinikai és magángyakorlatban megszerezte a praktikus tudnivalókat és emellett klinikai pályájának úgyszólván első napjától fogva iro- dalmilag működött, mégpedig oly szaka datanul és állhatatosan, ami biztos és csalhatatlan jele á tudományos rátermettségnek és a tanítói pályára való hivatottságnak. Továbbá: irodalmi munkássága nemcsak receptív, hanem igen korán már önállóságra és kutatóképességre vall, igen gazdag irodalmi ismereteinél fogva meglátja a korabeli tudomány hézagait és vizsgálatai közben olyan eredményekre jut, melyeket a külföldi irodalom is átvesz, pl. méréseit a pulpaüreg terjedelméről, az argentum nitricum hatásáról a dentin protoplasmájára stb. Végül: irodalmi munkássága nem egyoldalú, hanem kiterjed a szakma akkori egész terjedelmére: a fogászat konzerváló, száj- sebészeti és odontotechnikai ágaira és ahol időközben és idők folyamán új ismeretterületek kínálkoznak kiaknázásra:. röntgenologia, orthodontia stb. azt mind rögtön érdeklődésének körébe vonja. 24
