Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Salamon Henrik: A stomatológiai klinika negyedszázados történetének vázlata
A stomatológiai klinika negyedszázados történetének vázlata a klinikáról és a poliklinika fogászati osztályának vezetését vette át, en 1916-ban kerültem el és azóta szintén a poliklinikán tartottam előadásaimat. Hattyasy haláláig a klinikán tanított. A klinika rendes mederben folyó működését — miként egyáltalán az egész békés életet — az 1914-ben kitört világháború megszakította és új mederbe: a hadisérültek kezelésébe és gondozásába terelte. A klinikából Vörös Kereszt-hadikórház lett és az áll- és arcsérültek egyik gyűj tőtelepe volt. Mint ilyen, derekas munkát végzett, úgy a klinika igazgatója, mint tanszemélyzete többször nyilvánosan bemutatták kezelési eredményeiket: Bollinger Gyula professzor, mint tábornok-orvos nem egyszer megdicsérte Árkövy-nek új sebészeti műszereit, amelyeket módosított vagy feltalált a kezelés eredményesebbé tételére. 1918-ban az orvosi Karnak 4 rendkívüli tanára volt, ezek közül hármat az év vége felé nyilvános rendes tanári kinevezésre terjesztetett fel a minisztériumba: e három között volt Árkövy is, akinek királyi megerősítése csakhamar leérkezett és ezzel teljesült legmerészebb vágva is: egyetemi nyilvános tanára lett a stomatológiának. Valóban nagy szívbeli öröme lehetett ennek a férfiúnak, látva 40 éves okos, céltudatos, szívós küzdelmeinek végső diadalát. A háború szerencsétlen befejezése az örömpohárba csakhamar ürömcseppeket vegyített. Néhány héttel a rendes tanári kinevezés után Árkövy professzor nyugdíjaztatását kérte, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920 május 22-i leiratával elfogadott. A hosszú, dicsőséges pálya lezáródott expiálásául egyetlen nagy, a succreseentiára vonatkozó tévedésnek. * 1921 december 30-án gyászlobogó lengett a klinika homlokzatán: meghalt hosszú szenvedés után Hattyasy Lajos magántanár, Árkövy- nek és a klinikának tántoríthatatlan híve mindhaláláig. A neki szentelt nekrológból álljanak itt a következő soroké ,,Több mint 7 H éves szolgálat után Hattyasy elhagyta a klinikát és 1898-ban docenturáért folyamodott, melyet 1899-ben elnyert, még pedig odontotechnikából és fogászati metallurgiából és ezzel ismét rekordot teremtett, mert ő volt az egész világon az első docens, aki odontotechnikából kapott venia legendit egyetemi orvosi fakultásán. A kitűnő tanársegédből persze ugyanolyan minőségű tanár lett. Csakhogy most is az történt, ami 1880-ban a fogászat magántanáraival (Árkövy, Iszlai), előbb volt meg a venia legendi, mint a megfelelő hely és felszerelés a tanításhoz. A fogászati intézet helyiségei szűkek voltak még a conservatív fogászat tanításához, már pedig a technikát nem lehet egy kis sarokba szorítani, ennek eredményes tanításához egyebeken kívül sok hely is kell. Árkövy fáradozásainak sikerült a bajon legalább némileg segíteni. A minisztériumban kieszközölte, hogy a technika tanítására engedtessék át a gazdasági epület első emeleten lévő műszaki felügyelő helyisége, mely állott két kis szobából és fül- *) *) Salamon, Hattyassy Lajos emlékezete (1854—1921). Fogorvosi Szemle 1922. 21
