Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Salamon Henrik: A stomatológiai klinika negyedszázados történetének vázlata
l)r. Salamon Henrik kéből. Itt kezdte meg 1899 őszén egyetemi előadásait a fogtechnikából heti 3 órában orvostanhallgatók részére. Főleg a praktikus tanításra fektetett súlyt és a beiratkozott hallgatóságban mindig akadt néhány szorgalmas medikus, aki Hattyasy mellé ült a munkaasztalhoz és nagy ambícióval csinálta az ő vezetése mellett a fémborítókoromi- kat és a többi protéziseket. Elve volt a tanítást és a gyakorlatokat a nehezebb fémmunkákkal elkezdeni és ezeken keresztül a tanulókat azután a kisebb ügyességet igénylő kaucsukmunkákhoz vezetni. A tanidőt szorgalmasan betartotta, nem mulasztott sohasem szemesztert, sem órát és ezeket nem ritkán még meg is toldotta egy-egy negyedórával. Az utóbbi két év hosszas betegségében leginkább az szomorította, hogy nem járhatott be a klinikára és nem taníthatott, de az előadásait csak azért is mindig hirdette az egyetemi tanrendben — hátha mégis folytathatja majd a tanítást.. . Hattyasy mint kartárs és barát is elsőrangú ember volt. Nem barátkozott könnyen, a társaságot kerülte, de akit barátságába fogadott, azt igazán szerette és az számíthatott erre a barátságra akkor is, ha ez Hatty asznak áldozatába került. Nem követhetem és vázolhatom valamennyi baratkozását, csak háromra terjeszkedem ki, mert ezek összefüggnek a magyar fogászat fejlődésével. Az egyetemi szolgálati viszonyon túl ideális, nemes barátság fűzte Árkövyhez. Csodálta benne a széles látókörű, nagy tudóst, a kitűnő tanárt, lelkesedéssel csüngött rajta, mint főnökén és mesterén. Ezt a barátságot és szeretetet nem zavarta soha semmi, még az sem, hogy Hattyasy nem értett egyet az utolsó években a klinikán dívó rendszerrel és főleg nem azzal a személyi politikával, melyet Árkövy a succresentia tekintetében folytatott. Meglátta e tekintetben mesterének egynémely gyengéit, de szeretetén, ragaszkodásán ez mit sem változtatott. Gyönyörű barátság fűzte Szabó Józsefhez, kinek tehetségét ő is felismerte és akiben ő is mindig a szakma jövő képviselőjét látta. Mélyen fájlalta, mikor a körülmények leszorították a klinikai működés teréről és nagyon örült, amikor az idők változásával Szabó ismét visszakerült a stomatológiai klinikára. Sőt az ő páratlan önzetlensége, igazságszeretete siettette ezt, mert amikor Árkövy visszalépett a klinika vezetésétől és a fakultás őt bízta meg a klinika ideiglenes vezetésével, ő — miután megértette ezen interregnum célszerűt! ensé- gét — elhárította magától a fakultás kitüntető bizalmát és ezzel előmozdította Szabó előtérbe kerülését. A baráságon túl valóságos apai szeretet fűzte Hattyasyt e sorok írójához. Ő hívott engem a fogászati klinikára, ő vett maga mellé 1899-ben, mikor megkezdette mint magántanár egyetemi előadásait, tanársegédjének. Ő nevelt a technikára és kifejezetten azzal a szándékkal, hogy utódja legyek és folytassam azt, amit ő elkezdett. Tiszta szívből örült előhaladásomnak és minden sikeremnek. Nem egyszer láttam jóságos szemében a meleg apai szeretet örömét felcsillant, ha valamit jól csináltam. A hibáimat sohasem korholta, a gyengéimet mindig elnézte.“ És 1922 május hó 17-én ismét leng gyászlobogó a Klinika homlokzatán: meghalt súlyos szenvedések után megalapítója és első igazgatója, Árkövy József. 22