Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre
Dr. Máthé Dénes nyozni. A még megmaradt gyökereket az íny széléig lecsiszolva ideiglenesen meghagyja. Elkészíti a protézist, majd a gyökereket eltávo- litva a kész protézis alá viaszt helyez, jól az állcsontra nyomja és az alveolusokba nyomuló viaszcsapokat kanosukkal pótolja. Brill a felhágóág belfelületének mindkét oldalán mélyedést készít a csontba, miután az Ínyt e helyen késsel eltávolította. Nagyobb gömbfúróval, — a környező nyálkahártyát védve — 8 mm mély lyukat fúr. Ebbe illő porcellángyökereket készít, amelyeket a protézissel egyesit. Ezekkel akadályozza meg a protézisek oldalirányú elmozdulásait. Különösen akkor indikált, ha elől még fogak vonnak. Kantorouicz is elismeri, hogy alul az állcsonti viszonyok mások, ketvezőtlenek szívólenyomat, illetőleg szívóprotézisek készítésére. Ezért ő is ajánlja, mint fentebb említettem, a szárnyakat, de Szabó prof. nevét ő sem említi.. Ha nem lehet jó szívóprotézist készíteni (amit ő maga is legfeljebb 80%-ban ért el), akkor a szárnyas lenyomat, illetőleg protézis készítését ajánlja. Spreng nek a felső lenyomati eljárásokhoz leírt rágólenyomata alul is jó eredményt ad. Az eddig felsorolt szerzők közül egyedül Gustav Haber közli a Szabó-féle szárnyas protézis készítési módját azzal, hogy Haber-féle (S. F.) kanál az ilyen lenyomatvételre igen alkalmas. Kimutatja, hogy a Schlosser-féle Párisban bemutatott eljárást Szabó prof. már előbb közölte. Douglas H. Young az alsó protézisek retenciójához az atmoszférikus nyomást használja fel. Szerinte az alsó állcsont alakja változó: lehet domború, vékony és éles, lapos és széles. A normálisan sorvadt állcsonton a gerinc még kemény, ellenálló, míg az áthajlási redő párna- szerűen összenyomható. Ezen alakok alkalmasak az ö kétszakaszos lenyomatához. A kocsányos vagy lágy, összenyomható gerincéi már nem alkalmas, de ez szerinte az eseteknek csak 5%-ában fordul elő. Megfelelő anatómiai kanállal, stentsel, anatómiai lenyomatot vesz. Gyorsan keményedő (Moldano) gipsszel kiönti. Az így nyert mintára alakítható fémből kanalat alakít és a fölösleges részeket levágja. Valamely jó kompoziciós anyagot felpuhítva és a kanál felületén egyenletesen elosztva, szájbaviszi. A hüvelykujjak az állcsontra támaszkodnak, míg a mutatóujjakkal a kanalat egyenletes nyomással lefelé szorítjuk az állcsonton, kb. h'áromnegyedrészéig annak a távolságnak, amely a lenyomat befejeztéig volna szükséges. Itt megállunk és a lenyomatanyagot addig hagyjuk keményedni, amíg kb. 6—10 font nyomással szoríthatjuk tovább a lenyomatot a még hátralévő negyedrésze. Ekkor a szükséges nyomásnak csak felét gyakoroljuk az anyagra mindaddig, míg a Kerr megkeményedik s alakját többé már nem változtatja (1. ábra). Így egy olyan lenyomatot nyertünk, amely merőben különbözik az eddig szokásos lenyomattól. Az első nyomás a szokásos lenyomathoz vezetne, ha így befejeznők. De közben megállottánk ameddig 0—10 fontos nyomással fejezhet jük be a további negyed utat. A második nyomás alkalmával a kemény gerinc kissé belevág a lenyomatanyagba és gyakorlatilag változatlan marad, míg a lágvré104
