Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)

Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre

Dr. Máthé Dénes Szabó professzor (1922) az állkapocs felhágó ágának gyökénél, a belső felületen, mindkét oldalt a m. mylohyoideus fölött talált egy izommentes kb. 20 filléres nagyságú felületet, amelyre a protézis alaplemezének hátsó, belső vége egy ide illő, szárnyszerű nyúl­vánnyal kiterjeszthető. A lenyomatvételhez azt ajánlja, hogy azt valamely mélvrenyúló (az Ehricke kanál erre a célra igen jó), vagy e helyen megtoldott kanállal, mély belégzéskor vegyük gipszszel a lenyomatot, mert ilyenkor ez a hely hozzáférhetővé, szabaddá válik. Az ilyen lenyomat alapján készült protézis szárnyai — még ha a lemez többi része nem is tapad — megakadályozzák a protézis előre és különösen oldalirányú elmozdulásait. 1920 óta készít ily protézi­seket saját maga és betegei megelégedésére. Ha a szárnyak viseléskor terjedelmesnek bizonyultak vagy fájdalmat felfekvést okoznak, utólag javít rajtuk. Bowen K. Bowen 1922-ben csaknem ugyanazon eljárással, ugyan­azon eredményeket érte el. William Simms, a felső pótlást készre, az alsót csak viaszpróbára készíti el. Mindkettőt szájba helyezi, az alsót csak az okkluzió és arti­kuláció ellenőrzése céljából visszahelyezi az artikulátorba és az eredeti helyzetben felső gipsztömbbel rögzíti, úgy hogy nyitáskor az artikulátor felső részben maradjon. A viaszprotézis (fogpróba) alsó lemezéből eltá­volít egy réteget a később ráfektetendő guttapercha számára. így a fogpróbát kaucsukba másolja. Alsó felületére guttaperchát helyez és 60—65°-os vízben felpuhítva és szájbahelyezve összeharaptat, lehűtve kiveszi a fölösleget levágja, úgyhogy a guttapercha a mylohyoideus tapadását és a frenulumot legfeljebb 3 mm-nyire takarja Majd újból szájba viszi, a nyelvet előre és oldalt mozgattatja és így kialakíttatja a szárnyakat. A külső széleket az ajak és pofa megfelelő mozgatásá­val alakíttatja ki. A guttapercha bázisú fogsort a beteg hetekig így viseli, csak azután másoltatja kaucsukba, F. Scott Weir. A már viselt vagy rosszul illő alsó protézis alap­jára fekete viaszt vagy fekete guttaperchát tesz és a szájba helyezve vesz Jenyomatot. A protézist a fogakkal lefelé ágycsészébe ágyazza és a lenyomatot eltávolítva, vulkanizálja. M. Peyser a szárnyszerű nyúlvánnyal ellátott ú. n. Neü protézis eljárást egyszerűsíti. A szárnyaknak megfelelő helyen a nyúlványt a szájban stentsből formálja ki a nyelv mozgatásaival. Arnold Ehricke saját ismert kanalaival vesz először lenyomatot. Fontosnak tartja, hogy a linea mylohyoidea a protézis számára felhasz- uáltassék, de ha élesvonalú, cinnfóliával tehermentesítendő Ha az így nyert protézis nem funkcionál, a javításhoz a Schrott eljárást alkal­mazza, fekete guttaperchíával. Néha. az egész alapot lefaragja és zöld Kerrel új lenyomatot vesz. Dreiheller az izommentes helyekre fémtoldalékot helyez. Ader alsó lenyomathoz csavart dróttal erősített (alakítható fém­ből készült) egyéni fémkanállal és Kerrel vesz alsó funkciós lenyo­matot; a Kerrt Liliput lánggal 3 mm mélységben felpuhítva és forró vízbe mártva nyomja a szájába kidolgozva a széleket. A túlérő széle­ket derékszögben úgy vágja le, hogy a linea obi. és mylohyoideát leg­102

Next

/
Oldalképek
Tartalom